2017. október 24., kedd

A CSENDKIRÁLY

A Csendkirály


…minden megváltozott már…
most máshol zöldell a határ. 
Te az angyalok közt élsz,
és nekik mesélsz… 

Majd arcul csap a napfény.
Nincsen semmi törvény. 
Az élet milliárd atomja,
a lelkedet szépen kibontja.

Az álom elbúcsúzik,
az emlék sosem múlik.
Ami valójában fáj,
felszínre törve vár. 

A Göncölszekér az égen;
csillogó szemed az égi messzeségben
hullócsillag útját figyeli,
amint a kozmosz lassan elnyeli. 

Egy kívánság rebeg ajkadon,
nem válik valóra, már tudom. 
(Ám ha mégis, óh, igen…
a remény az sosem pihen.) 

Ki tudja, mit hoz az élet:
jót, rosszat, vagy éppen szépet.
Ne tervezz, csak hagyd, hogy múljon;
homlokodon a ránc simuljon. 

Fulladjon mosolyba minden,
fogyjon a sör; Te állsz a ringben.
Ha kihív az élet, válaszolj!
Sosem vagy egyedül, támaszul

melletted áll, aki szeret.
Néha ugyan nehéz Veled
megértetni, hogy van tovább,
és a bánat: múló délibáb. 

Megyünk tovább kézen fogva,
hogy miként, az élet mondja. 
Vár a bál, hát ne késsünk el,
Nekünk lassan indulnunk kell. 

Tombol a zene, pattog a tánc…
Lekopik mindenről a friss zománc. 
Nem csak nézünk, látjuk már,
azt, ami az úton vár. 

Az érzések csatarendbe állnak,
a lelkiismeret üzen hadat a mának.
Hull a könny, majd szertefoszlik.
A harag belül mind eloszlik. 

Mi itt állunk, tisztán, szépen:
statiszták egymás életében. 
Tanultunk, fejlődtünk, minden javunkra vált. 
Kihoztuk egymásból a bűvös csodát. 

Varázsoljuk hát tovább a jelent, 
megidézve ezzel a végtelent…

Te amott vagy most messze, mással… én meg itt vagyok… 
Mégis maradsz nekem… és én is maradok. 

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...