2018. január 12., péntek

TOVÁBB, SZAVAK NÉLKÜL

Most már valóban elhiszem, 
minden szép lehet majd újra. 
Az emléked magammal viszem, 
és felkészülök a másik útra. 

Örülök, hogy Rád találtam, 
és ez mindig is így marad. 
De továbblépek. Vártam,
hogy beteljesedjen az öntudat. 

Az élet szép, hidd csak el! 
Keressed mindig azt, ami jó. 
Nem köszönök örökre el, 
de még vár rám sok tanulnivaló.

Szia! Viszlát! Goodbye! Hello! 
Nem tudom szavakkal kifejezni.
Mert nincs az érzéshez fogható.
Mégis muszáj lesz útra kelni. 

Minden most kezdődik el.
A szíved új ütemre ver. 
Lázadsz bár, de félsz, 
és sok benned a félsz, 
de ne félj, célba érsz. 

Új csodák várnak Rád,
a lehetetlent nem ismered!
Köszönj a mának hát, 
és épüljön az új életed. 

Búcsúzni jöttem, most elmegyek.
Remélem érezted, hogy szerettelek. 
Remélem én is adtam valamit, ami szép,
ami teljes, vidám, mindörökre ép. 

Hiányozni fogsz nagyon, ezt tudom. 
De a szeretet törvénye: hatalom.
Befolyásunk nincs rá, nyers erő,
mely valahonnan lelkünkből tör elő.  

Hulljon egy könnycsepp a porba,
melyet múltnak s jövőnek áldozunk.
Történetünk egy része véget ért, de csorba
nem esik rajta. Még találkozunk!

Nevessed csak szembe a holnapot, 
ha nehéz, ha könnyű. Nincs álmodban hiba.
Kezedben tartod a győztes lapot.  
Viszlát! Goodbye! Hello! Szia!  

Köszönöm a tudást, az érzést, hogy szerettem. 
És köszönöm a Sorsnak, hogy Veled lehettem. 

2017. december 24., vasárnap

GREGUS GÁBOR - PILLANATNYI ELMEZAVAR


EREDETI CÍM: PILLANATNYI ELMEZAVAR - ELMEZAVAR SOROZAT 1. RÉSZ.
KIADÓ: UNDERGROUND
OLDALSZÁM: 518
MEGJELENÉS: 2013
MŰFAJ: FANTASY +18

FÜLSZÖVEG:

Egy átlagos férfi, egy átlagos napon elalszik a fürdőkádban és ezzel átlagos élete fenekestül fordul fel. 
Idővel rájön, hogy nem megszokott világa veszi körül. Ezt az új világot különös lények népesítik be, és sok olyan varázslatos jelenséget tapasztal, amiket eddig még elképzelni sem tudott. Ezek egyike az az erő, amit ő maga is képes életre hívni, és aminek segítségével szinte bármi megtehető. 
Kalandos események során a férfi kezdi kiismerni mindazt, ami körülveszi, de a hazajutás vágya továbbra is erősen él benne. Annak érdekében viszont, hogy egyszer visszakapja régi életét, kénytelen szembenézni azzal a két nagyhatalmú lénnyel, akik ezt a világot uralják… 
Ez a könyv egy sötét mese őrültekről, árulásról, véres csatákról, táltos paripákról és gyönyörű, kéjsóvár boszorkányokról. Ajánljuk mindazoknak, akik szívesen merülnek el egy a valóságtól elrugaszkodott, magyar népmesei motívumok alapján megírt fantasztikus történetben. 
CSAK FELNŐTTEKNEK!

Jajj, hát ezzel a beszámolóval kicsit megcsúsztam, de nem is vázolgatom az okokat tovább, mert akkor megint nem jutok sehová sem. Van ez így néha...
Gregus Gábor
Köszönöm szépen Gregus Gábornak először is a türelmét, másodszor pedig azt, hogy megszavazta nekem a bizalmat, és elküldte könyvét, hogy felfedezhessem ezt a hétköznapinak egyáltalán nem mondható szürrealista világot, ami kibontakozott a regény lapjain.
A borítóra pillantva kicsit megijedtem, és fújtam volna a visszavonulót, ha olyan nagyon feladós típus lennék. Szerencsére hamar visszatántorodtam olvasási szándékomhoz, csak egy-két nap kellett, hogy rábeszéljem magam a történetre. Meggyőző tudok lenni olykor. Na de tényleg basszus. Ez a külső sok mindenre jó, csak arra nem, hogy megszerettesse magát az emberrel. A borzalmas kivitelezés csak úgy sugározza magából a negatív energiát. Semmi eredetiség nincs az egészben. Srácok, ezen még lehetett volna dolgozni, nem keveset.
Most, hogy így meghoztam a kedvet az olvasáshoz, kicsit a történetről is szólanék, ami azért nem volt olyan szörnyű, mint ahogy a külcsín sugallta. Sőt.
Miközben faltam a betűket, gyakran eszembe jutott az Alice Csodaországban és az Óz, a nagy varázsló, mivel a Gábor által ábrázolt világ sokban hasonlít eme kettőéhez, mégsem mondanám másolásnak. A történet és a kitalált figurák egyediek, a konfliktusok szintén. Azon vettem észre magam, hogy élvezem ezt az utazást az elmezavar kellős közepébe. 
Az író a történet indulásakor egy teljesen hétköznapi élethelyzetet tár elénk, ami aztán hirtelen kifordul önmagából, és ahogyan a borító is sejtetni engedi, valami abszurd és félelmetes kel életre előttünk. Domán egy egyszerű polgár, egyszerű munkával, gondolatokkal és vágyakkal. A komával semmi baj sincs egy ideig, de aztán kezd furcsán viselkedni. Látási zavarai lesznek, képtelen elolvasni bármit is, és ha ez nem lenne elég, még egy ajtó is zaklatja, ami hirtelen bukkan fel a semmiből a lakásán. Ekkor azonban Domán meglátott valamit a háta mögött a tükörben. Egy ajtó. Egy ajtó a háta mögött. Egy barna színű ajtó. Ami… teljességgel kizárt. Nagyjából egy évtizede lakik ebben a lakásban, ismeri minden négyzetcentiméterét. Ott… nincs ajtó. Sosem volt. Akkor ez most mi? 
Kinyitni persze minden erőfeszítése ellenére sem sikerül.
Az orvosok diagnózisa is aggasztja. Egészségügyi problémára hivatkozva kivett egy hét szabadságot, bár tudta, hogy semmiféle orvosi irattal nem lesz képes igazolni ezt, hisz elvileg minden a legteljesebb rendben volt nála. Na de hát ez mégsem igaz...
Egyre több dolog mellé kerül kérdőjel az életében. Aztán találkozik egy nem hétköznapi orvossal, Dr. Menhronnal. Oké, ez a találkozás eleve elrendelt módon következik be (ahogy gyakran lenni szokott). Ő kínál megoldást számára: elküldi zarándokútra egy sámánhoz, aki  ígérete szerint  képes kigyógyítani betegségéből. És Domán szinte észre sem veszi, hogy átkerül egy olyan világba, ahol más törvények és más élőlények uralkodnak. Ahol saját valósága érvényét veszti. Az ajtó... a semmi közepén is rátalált... de már nem tartotta többé zárva magát...
És Domán agya elkattan, amint összegezni készül Tehát itt vannak a beszélő állatok, de vannak emberek is, illetve a kettő keverékei. Van mágia, vagyis Hullám… és nagyjából középkori állapotok.” Az ég pedig bíborszínű. És a róka mosolyog... Ezt feldolgozni azért nem semmi trauma lehet.
Gregus Gábor írói stílusa nagyon megnyerő, hol komor, hol humoros, már-már ironikus; mindig az adott szituációhoz illően változik az előadásmód. A képi világ pedig fantasztikus, olyan élethűen, szemléletesen festi le nekünk azt az abszurd, szürreális világot, amin át végigkalauzol minket, hogy valóban magunk elé tudjuk képzelni például a napszemüvegben flangáló, kissé egoista bikát, Ketelt, aki adja a lazacsávó imidzset.
És most érkeztünk el a kedvenc részemhez, a pszichológiához. Ez a történet ugyanis az elme megbomlásáról szól, egy olyan tudathasadásról, ami kényszerképzeteket idéz elő a főhősben, és belesodorja egy olyan világba, ami tulajdonképpen csak agyának rejtett zugaiban létezik. A Hullám ebben a világban létező varázserő, mely az agy segítségével lép működésbe, és a gondolatok erejét használja. Szinte semmi nem lehetetlen. És ez így igaz. A Hullám szimbolizálhatja a működő agyhullámokat is. Az ember sok mindenre képes a képzelet erejével. Ha gondolsz valamire, és azt igazán szeretnéd elérni, sikerrel jársz. Egy belső, rejtett erő munkál benned, ami felszínre tör. Az író nagyon jól mozgatja a szálakat, átépítve a valóságot egy kitalált fantasy birodalomba. Azt sugallja, ami itt lehetséges, az a realitásban is elérhető. A vágyakat is kivetíti, így válhat egy hétköznapi ember hőssé.
Mindent megkapunk ebben az abszurd végtelen történetben, ami egy izgalmas fantasyhoz elengedhetetlen: van kaland, külső és belső ellentétek (Ménrót-Villő), mesebeli lények (gödrők, griffek sőt tükörfák is) küzdelem, szerelem, némi erotika, vér, humor, tanulság... befizetsz erre az útra?
A karakterek ábrázolása is jól sikerült, tapasztalhatunk jellemfejlődést; Domán belső metamorfózisát végigkísérhetjük a regényen, aki önnön vágyainak megtestesítőjévé változik, persze nem tudatosan.
Ami zavart olvasás közben, az a viszonylag sok elütés, szóismétlés, mintha nem ment volna át korrektúrázón a regény, mielőtt kikerült a nagyközönséghez. Érdemes lenne második kiadásra bocsátani, új külsővel, mert egy igazán remekül megírt történet, tele hátborzongató izgalommal.
Csak így tovább! És mivel trilógiáról van szó... természetesen kíváncsi vagyok a folytatásra. :)

BORÍTÓ: Azt hiszem, fentebb mindent elmondtam. Az abszurd világot ugyan előrevetíti valamennyire, de ezen kívül inkább csak elriaszt. Ezen sürgősen változtatni kell. 1 pont

TÖRTÉNET: Egy izgalmas utazás a megbomlott elme belső zugaiba; pergős, humoros, kiszámíthatatlan. Igazi szórakozás, mely segítségül hívja az Alice Csodaországban képi világát. 5 pont

KARAKTEREK: A főszereplő kissé lagymatag jelleme szépen alakul az események során, és a statisztaként szolgáló lények is tökéletesen fel lettek építve. 5 pont  

2017. december 15., péntek

JAY ASHER - TIZENHÁROM OKOM VOLT...



EREDETI CÍM: THIRTEEN REASONS WHY
KIADÓ: KÖNYVMOLYKÉPZŐ
OLDALSZÁM: 260
MEGJELENÉS: 2013
MŰFAJ: IFJÚSÁGI DRÁMA
FORDÍTOTTA: FARKAS ORSOLYA

FÜLSZÖVEG:

Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. 
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. 
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát. 

Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. 
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat… 
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.

Féltem is a könyvtől, meg el is akartam olvasni, mert hallottam már róla ezt-azt, főképp rosszat, de általában pont a negatív kritika az, ami inkább felkelti az érdeklődésem, vajon miért is húzták le ennyire. Hát kíváncsi természetem összehozott minket... és... az élményeimet alább olvashatjátok...
Akkor vágjunk is bele.
Bebizonyítom Nektek, hogy egy ilyen szuicid beidegződésű könyvről is lehet pozitívan írni.
Mindenki életében vannak mélypontok, és én is egy ilyen periódusomban vettem elő ezt a regényt, de nem arra ösztönzött, hogy   Hannah után szabadon  útjára eresszem öngyilkos hajlamaimat, amik amúgy nincsenek is.
Mélyen beleástam magam a pszichológiába, hiszen imádtam mindig is, és annyi szakirodalmat, esettanulmányt olvastam és videót néztem meg, hogy szerintem bármelyik szigorlat simán sikerülne nekifutásból. Jó kis terápia, és közben szép lassan magadra ismersz. Meglátod hiányosságaidat, hol kell fejlődnöd. És fejlődsz is, méghozzá úgy, hogy szinte észre sem veszed. Olyan dolgokban leszel jobb, amiket eddig totál figyelmen kívül hagytál.
Tanulság: lehet, hogy piszkosul szenvedsz egy ideig, de ezt az időszakot átformálhatod a javadra. Csak akarni kell. Fűt egyfajta belső motiváció; és a kudarcból egy idő után siker lesz. Az érzéseid belül átminősülnek, ahogy szép lassan megváltozik a gondolkodásod. A hibát már nem csak a másikban keresed. Nem utálsz céltalanul, a düh is lebomlik, és előbújnak mögüle a valódi érzések. Rájössz, mennyit köszönhetsz azoknak, akik rávilágítottak hiányosságaidra. Belőtték a helyes utat, ideje lenne felébredni. Majd legyőzöd önmagad, és profitálva a tanultakból, újjáépülsz. Ekkor már sokkal erősebb leszel, ügyesebb, magabiztosabb. Azok is tanítanak, akik megbántottak, tehát még hálás is lehetsz nekik Főnixként újjászülető éned miatt. És hálás leszel! Belátod, hogy az életünkben minden okkal történik. Ha ügyesen vezeted le az összefüggéseket, mérlegelsz, akkor győztes leszel! Mert legalább annyit nyersz, mint amennyit vesztettél. Minden kiegyenlítődik.
Sajnos a regény főszereplője nem így gondolkodott. Hannah Baker karaktere vegyes érzéseket keltett bennem érzelmi stabilitását illetően. Egyrészt erős, mert képes megalkotni ezt a kazettás manővert kínzói számára, remekül kitalálni és értelmes mondatokba önteni mondanivalóját. Az egész terv kivitelezése vérprofi, tehát magas intelligenciára és erős jellemre vall. Viszont Hannah mégsem erős, hiszen már csak a hangja van  köztünk, ő a könnyebb  utat választotta, és nem nézett szembe a problémáival.
Ez a történet tehát egy olyan lányról szól, aki már azelőtt elbúcsúzott, mielőtt élhetett volna. „Így van ez, az élet csak annyi, hogy helló, meg viszlát.”  (Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom)
Én is voltam gimis, és tudjuk, a tinik olykor nagyon kegyetlenek tudnak lenni, és ebben a korban az ember lelkivilága még sokkal sérülékenyebb, de akkor is... a 13 ok, amit Hannah felsorol, nekem nem tűnik olyan nagy tragédiának, amiért meg kellene ölnie magát. Egy egyszerű iskolaváltás minden problémát megoldott volna. Meg az, ha a lány többet kommunikál a szüleivel (vagy akárkivel)  és nem magába fojtja a gondokat  ... még a halála előtt, ha lehet. Vagy írjon naplót, írja ki magából, ha nem megy neki a verbális kommunikáció, de ne nagyítsa fel önmagában a bolhaméretű problémát, mert az nem vezet jóra. És tényleg... Pedig még az irodalommal is ki volt békülve, hisz ő mondja: „…hogy őszinte legyek, nincs jobb módja az érzelmek feltárásának, mint a költészet.” Ezzel maximálisan egyetértek. Nagyon szép dolgokat is elő tud varázsolni belőled egy mélyebb lelki periódus. „Szerintem ez a lényeg az egészben. Senki nem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs.” A hatás-ellenhatás törvénye folyamatosan működik. Az már csak rajtunk múlik, hogyan dolgozzuk fel az ingereket. Bele lehet süppedni a depresszióba és nyalogatni a sebeinket, míg elsuhan mellettünk az élet, vagy csakazértis-alapon keresni a kivezető utat. (Oké, idő kell ahhoz, hogy kifejlődjön ez a gondolkodásmód, és hazudnék ha azt mondanám, nekem pikk-pakk összejött.)
Jay Asher
Ha Jay Asher mindenképpen ilyen témáról akart írni, ahogy említi is a könyv utószavában, akkor ütősebb okokat kellett volna felsorakoztatnia, mert így az egész történet elveszti létjogosultságát. Hannah kettősségével sem tudok igazán mit kezdeni, ahogy maga az író sem. A karaktere lóg a levegőben megoldhatatlan egyenletként. Önmagát oltja ki. Nem sok pszichológiai háttértanulmányt olvashatott az alkotó, mert akkor az egész regény felépítése nem így nézne ki, és Hannah boldogan élne és egy másik középiskolában tanulna. Nekem ez kevés volt és erőltetett.
A kazettás megoldás egyébként nagyon tetszett, csak a hozzá csatolt szituációt kellett volna átformálni. Szépen kibeszéli gondjait a magnónak, ami láthatatlan pszichológusként funkcionál, és máris megkönnyebbül. De nem, Hannah Baker mindenképp felelősöket keresett saját haláláért. Aztán még löketet is adott elhatározásának, amin én csak pislogtam, hogy ezt most tényleg miért kellett...? Ez aztán a negatív motiváció. Talán megingott volna? Atyaég...
Hannah mindenki másban meglátta a hibát, és ezt jórészt fel is nagyította, majd szépen leképezte egyfajta belső összeesküvéselméletként. Az, hogy esetleg ő is hibás lehet abban, hogy egy-két ok úgy alakult ahogy, eszébe sem jutott.
Hannah Baker
Nagyon haragszom az íróra, hogy ennyire lagymatagon és önellentmondásosan alkotta meg ezt a karaktert. Mert Hannah egy értelmes és okos lány benyomását kelti azok alapján, amiket mond. Viszont amiért mondja... ez már lefokozza őt egy buta libává. Képtelen elengedni a múltat, minden egyes negatív rezdülést személyes tragédiaként láncol magához. „…valamiért abban a pillanatban a levegő sűrűnek tűnt. Tele volt elhagyatottsággal. És az az elhagyatottság velem maradt egész éjszakára. … Még ha volt is történetem abban a házban, nem számított. Nem mehetsz vissza a múltba, ahhoz, ahogy a dolgok voltak. Amilyennek gondoltad őket. Minden amid igazán van… az a most.” 
És van még egy főszereplő, Clay, aki szintén belekeveredett ebbe az érzelmi zűrzavarba; így Hannah által ő is beléphet a bűnhődjenek az ártatlanok csoportba. Tulajdonképpen az egész történet az ő szemszögéből tárul elénk, hiszen a kazettákat ő hallgatja. Na, azon viszont cseppet sem csodálkoznék, ha ő depressziós lenne ezek után. „…Mikor belekeveredsz valaki életének egy részébe, akkor az egész életébe keveredsz bele. Minden… hatással van mindenre.”
A mi lett volna, ha... kérdéskör is boncolgatásra kerül, de ennek már megint nem látom semmi értelmét. Ebben a regényben minden rossz helyen van. A csaj mintha önmaga ellen drukkolna. A tanára valóban segíteni akart neki, de ő nem hallgatta végig, mert esetleg még túléli. Nem... elhatározta, hogy öngyilkos lesz, és kész. Őszintén... egy csomó olyan szituáció van a könyvben, ami egy kis rábeszéléssel pozitív fordulatot vehet. De ebben a formában hihetetlenebb, mint egy fantasy regény. Ha igazi okot akartok... olvassátok el Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! című regényét, ahol a főszereplő  szintén gimnazista – lány karaktere tökéletesen van felépítve lélektanilag.
Jay, itt is így kellett volna!


Azt hiszem, mindent elmondtam... ja mégsem... az már tényleg elég borult elmére vall, hogy még filmsorozatot is forgattak belőle... Nemár... ebből? Sorozatot? ... no comment...

BORÍTÓ: Talán a legértékesebb része a regénynek, mert tényleg jól sikerült, csak épp semmi köze a tartalomhoz. 5 pont

KARAKTEREK: Senki sincs jól felépítve, különös tekintettel a főszereplőre, aki önmaga áldozatává válik. 2 pont

TÖRTÉNET: Nagyon jó az alapszituáció, viszont a kivitelezés pocsék. Az író nem volt elég felkészült a regény megírásához, több előtanulmányra lett volna szüksége. Így kaptunk egy fals sztorit, ami a valóság talaján egyáltalán nem állja meg a helyét. 2 pont 


2017. december 14., csütörtök

TÚL MINDENEN

Megszáradt könnycsepp az arcon.
Az élet már teret követel.
Ha a lélek túl van minden harcon,
óh, jajj hogyan mondjam el…?

Csak a szívem csitulna már,
Te, múzsám, szavakba zárva mindig itt vagy.
Az érzések bő folyamár…
Mosolygós szemeddel rám kacsintasz.

A tekinteted… ez a mélység úgy robban belém,
mint fénylő rakéta az egek tengerén.
Millió emlék a sorsára várva,
mély tudatalattim rengetegét járja.

Nehéz az út, mely kivezet a fényre.
Segíts gondolatban! Együtt megnyugtató.
Félek. Mégis emlékezem végre.
Feledem ami fáj, mert lehangoló.

Ezer szavam elszáll kimondatlan,
most csak a csend beszél a messzeségben.
A zsongó érzelem-had megfoghatatlan,
én mégis érezlek minden rezdülésben.

A kétségbeesés bilincsét zörgetve,
porrá zúzott az öntudat.
Összezavartan, hol sírva-nevetve
kerestem szüntelen a kiutat.

Lassan az őrület határán járva,
ész-érv, jó szó elsuhant a szélben.
Bennrekedtem a múlt ködébe zárva.
Óh, vajon meddig kell nekem itt élnem?

Baljós szólamok zenéje csattan,
örvénylik a múlt, nyúl felém a végzet.
Aztán valami a szívemen elpattan,
s a tüdőmben újra friss levegőt érzek.

Mert veszteségem nincsen,
hisz itt vagy nekem, mint mások.
Csak új út vezet Hozzád innen,
de tudom, hogy ezen is odatalálok.

Tudatosan írom tovább az életem.
Túljutok gondon, bajon és végzeten.
Mosolyom őszinte, nem kell tőlem félni.
Hisz tudod… 
szépek vagyunk, okosak, és örökké fogunk élni...


2017. december 11., hétfő

ÚJRA

Kérlek, nézz most rám!
Körülölel a szavak erdeje.
Mégsem mozdul a szám.
Tekintetünkben a csend jele.

Némán üzenünk egymásnak...
közel-távol... végtelen az út.
A baljós gondolatok köddé válnak. 
A lélek-roncs hajó partra fut. 

A nagy szavak elszállnak 
a hajnali széllel. 
Csak Mi maradunk, 
az ébredező fénnyel. 

Ki hogyan hibázott? Már nem fontos.
A lap most üresen áll.
Ebben a játékban nincs jó vagy rossz.
Csak Mi vagyunk, meg a tűz és a sár.

Ahogy a felkelő nap elűzi a holdat,
minden tiszta, csendesen-csodaszép.
A fekete szín a fehérbe olvad.
Fülünk már hallja a lágy zenét.

Szívünk ütemre ver, szabályosan.
Ami rossz volt, elapadt.
Sem szó, sem tett nem sebez halálosan.
A lelkiismeret is szabad.

Írjuk hát újra a forgatókönyvet.
Néhány fejezet elavult.
A harag és gyengeség már nem köt meg,
kitéptem magamból, ami volt. 

Te Te vagy, én pedig én.
A régi-új a jövő talaján.
Sírunk,nevetünk és emlékezünk,
megtisztult lélekkel, az új nap hajnalán.

Áldott felejtés telepedjen
mindarra, ami fájt.
Folytassuk újra szeretetben;
üdvözöljük így a mát!



LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...