2017. január 30., hétfő

INTERJÚ P. C. HARRIS ÍRÓNŐVEL



P. C. Harris  azaz Csiki Enikő  Bristolban élő magyar írónő, akivel a 2016-ban megjelent Árnyoldal című regénye kapcsán beszélgettem. 

2016-ban debütált első regényed, az Árnyoldal, mely egy erotikus thriller. Miért ez a műfaj vonz téged elsősorban?

− Ebbe a műfajba tudom a legjobban beleélni magam. Ezáltal ebben tudok a leghitelesebb lenni. Szeretek az erotikáról olvasni és írni is, hiszen a vágy az egyik legösztönszerűbb érzés. Már az Árnyoldal írása előtt éreztem, hogy nekem ez a műfaj fog a legjobban kézre esni. 

Esetleg másik műfajjal is megpróbálkozol, vagy számodra ez lesz az irányvonal? 

A fő téma, amiben továbbra is tevékenykedek, az a romantika. Mellé mindig keverek majd más műfajokat is, csakhogy még színesebbé és izgalmasabbá váljon egy-egy történet. De igen, a fő irányvonal a romantika marad.

Vannak további művek is a tarsolyodban? 

− Vannak bizony. Az Árnyoldal elég szép fogadtatást kapott, ezen felbátorodva belekezdtem még három regénybe. A (facebook) oldalamon több posztban lehetett már látni, hogy körülbelül miről fog szólni a következő regény. Remélem, azt is szeretni fogják az olvasók.

Szerintem hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy a kéziratunkat a nagyközönség elé tárjuk, mert úgymond tükörképünkké válik a mű. Te hogy vélekedsz erről?

 − Tudom, hogy vannak olyanok, akiknek bátorság kell ehhez, de én nem ilyen vagyok. Az elején persze bennem is volt egy kis félsz, pláne akkor, mikor egy általános iskolai tanárom rám írt, hogy meg akarja vásárolni a könyvem. Akkor ott kicsit elbizonytalanodtam, hiszen a kötetben több erotikus rész is részletezve van. Azon járt az agyam, hogy: vajon mit fog gondolni rólam, ha elolvassa a könyvet. Aztán rájöttem, hogy nem én fogom megmutatni magam ruha nélkül, hanem a karaktereim. Pár napra rá kaptam tőle egy másik üzenetet, amiben gratulált és leírta, hogy nagyon élvezte a könyvet. Szerintem, ha a történet magával viszi az olvasót, akkor úgysem az íróra fognak koncentrálni olvasás közben. Ha mégis, akkor rossz a könyv.

Az előző kérdéshez kapcsolódóan, hogyan és mikor jött a gondolat, hogy te is szeretnéd kipróbálni magad íróként?

− Pontosan nem tudom megmondani, nagyon régen volt, és fokozatosan alakult ki bennem. Tinédzser koromban nagyon sok verset írtam, olvastam. Utána romantikus könyveket kezdtem el olvasni és egy idő után úgy éreztem, hogy erre én is képes lennék: írni egy történetet. Sokszor ábrándoztam, ami mindig úgy kezdődött, hogy "mi lenne, ha…" Ezt tovább fejlesztettem felnőttként, és leírtam minden egyes ilyen "ha" gondolatot. A könyv végében leírtam, hogy a középiskolás tanárom emléke alapján kezdtem el írni az Árnyoldalt. Abba a szituációba is beleképzeltem magam, mindkét részről, és elkezdtem játszani a "mi lett volna ha…" gondolattal.

Magadat és a saját élményeidet is beleírod a regényedbe, vagy csupán külső szemlélő maradsz?

− Igen, de nem csak a magamét, hanem a körülöttem lévőkét is. Ezért is szeretek emberek között lenni. Sokszor lopok jellemet vagy tulajdonságot, hogy abból építsek fel egy karaktert. A neveket az Árnyoldalban például 80%-ban a munkatársaktól vettem.

Miután megszületett a történet a fejedben, készítesz vázlatot, vagy a szöveg csak úgy folyamatosan formálódik, miközben írsz, úgymond spontán vezeted a történetet?

− Először pontokba szedem, hogy körülbelül mi fog történni. Aztán gépelés közben életre kelnek a karakterek és fittyet hánynak a pontjaimra. Mindig van nálam toll és papír, ha elkapna az ihlet akár a boltban vagy a munkahelyen. Rengeteg ilyen cetlim van már, amit utána idősorrendbe rakok, és alkalomadtán beleírom a kéziratba.  A főbb jelenetek is szoktak változni, mert a karakter nem mindig viselkedik úgy, ahogy én akarom. Általában aznap, amikor írni akarok, a munkában átgondolom, hogy a karaktereim mit csinálnak, hova mennek stb… Aztán otthon, írás közben teszek még hozzá. Szóval olyan is-is.

Egy műről születhetnek pozitív és negatív értékelések is. Mennyire veszed szívedre az elhangzottakat? Hogyan viszonyulsz a kritikákhoz? 

− Az Árnyoldal kap hideget és meleget is. Nagyon megosztja az embereket, így nem tudom eldönteni, hogy akkor most jó könyv-e vagy sem. Az elején rosszul estek a negatív értékelések, de rájöttem, hogy a legtöbb ilyen építőjellegű kritikából csak tanulhatok. Még jobban oda tudok figyelni a hibáimra, és a javulást azon a regényen is érzem, amin most dolgozok. A pozitív értékelésektől mindig jó kedvem lesz, néha visszaolvasgatom a régebbieket is, hogy feltöltődjek energiával és magabiztosabban folytassam az írást.

Mi az, ami elsődlegesen motivál téged az írói pályán belül? 

− Eddig csak a saját szórakoztatásomra írtam történeteket, mindenféle motiváció nélkül. De most, hogy már több embert is érdekel az írásom, azt hiszem, őket szeretném szórakoztatni. Illetve az az érzés motivál, mikor végre kezemben tarthatom a legújabb könyvem.

Sablonos kérdésnek tűnhet, de azért felteszem. Írni vagy olvasni szeretsz jobban

− Mikor hogy. Ha fáradt vagyok, akkor olvasni szeretek, ha kipihent vagyok, akkor minden szabadidőmben írok. Ez a két dolog számomra olyan, mint a víz és az étel, egyik nélkül sem tudnék élni :)

Van kedvenced, aki hatást gyakorolt rád és akire példaképként tekintesz?

− Természetesen vannak kedvenc íróim. Nagyon sok van belőlük, de kiemelnék két írónőt, akiknek az írásmódjuk elképesztő számomra. Az egyik egy magyar hölgy, R. Kelényi Angelika; a másik egy amerikai író, Rebecca Donovan. Jelenleg rájuk tekintek példaképként.

Hogyan tudod összeegyeztetni az írást a munkáddal? Mennyi időt szánsz egy nap írásra?

− Mostanság egyre nehezebben megy. Sokszor érzem azt, hogy a munkámban eltöltött órák csak elpocsékolt idő. Ott is csak azt érzem, hogy mennék haza és írnék. Viszont mire haza érek, fáradtan már nem megy úgy az írás. Azért igyekszem naponta átlagosan 3-4 órát az írásra fordítani. Hétvégéken többet is, akár az egész napot.

Van álmod, vágyad, amit szeretnél megvalósítani az irodalom keretein belül? 

− Igen, vannak. Nagy célokat tűztem ki magam elé, amik úgy érzem, még reálisak, de nem akarom őket elkiabálni. :)

Végül... mit üzensz a leendő íróknak, akik még csak most bontogatják szárnyaikat?

− Azt üzenném, mint mindig. Jól gondolják át, hogy kiknek szánják a könyvüket. Kezdőként sokan az olcsóbb verziót választják, ami nem csak a minőség rovására mehet, hanem a további ösztönzés érzésére is. Ne keseredjenek el, ha nem azonnal kapják fel a könyvüket, hiszen az írás egy hosszútávú befektetés. A marketing ugyanolyan fontos, mint maga az írás! Érdemes tájékozódni a könyvpiacon. Minél többször találkoznak az írásainkkal az olvasók, annál kíváncsibbá tesszük őket. Előbb azonban mindenképp olvastassák el bétázókkal a kéziratukat.

Köszönöm szépen az interjút!

Én is köszönöm a lehetőséget Kriszta! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...