2016. október 2., vasárnap

IZOLDE JOHANNSEN - MICHAEL T. MARBLE - A BIRODALMI KALÓZ


EREDETI CÍM: A BIRODALMI KALÓZ  SOROZAT: A BIRODALOM TENGERI BÁSTYÁI 1.
KIADÓ: UNDERGROUND
OLDALSZÁM: 490
MEGJELENÉS ÉVE: 2016
MŰFAJ: TÖRTÉNELEM, ÉLETRAJZ

FÜLSZÖVEG:
Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó, Hans Langsdorff parancsnok vezetésével a legnagyobb titokban elhagyta a wilhelmshaveni kikötőt. Ellátóhajója, az Altmark, Heinrich Dau kapitánnyal az élén, már augusztus 6-én útnak indult. A két hajó fiatal, tettre kész legénysége izgatottan figyelte a hazai és a külpolitikai híreket. A két parancsnok kivételével egyikük sem sejtette, hogy mi a célja a kihajózásnak. Langsdorff és Dau parancsnoki kabinjának biztos rejtekén egy-egy lezárt, titkos boríték lapult, melyet csak a háború kitörésekor nyithattak fel...  

Recenziók írásakor mindig igyekszem őszintén kifejteni gondolataimat, mivel az egésznek csak így van értelme. Tehát most sem titkolom el, hogy a II. világháború történései sosem tartoztak kedvenc tanulmányaim közé. Rengeteg alkotás született a témával kapcsolatban, melyek a Harmadik Birodalom kegyetlenségeit taglalták, gondolhatunk itt a Schindler listájára, vagy Robert Merle könyvére, mely a Mesterségem a halál címet viseli. Nem tudtam nyugodt szívvel belemerülni ebbe a korba, mondhatnám megfeküdte a gyomrom a második világháború. Ezért félve közeledtem A birodalmi kalózhoz, ugyanis rengeteg negatív előítélettel telt tudatom már skatulyát állított a nácik számára. Hogy mennyiben változtatott a bennem kialakult összképen a regény? Ez érdekes kérdés. Megpróbálom körvonalazni. 
Az Admiral Graf Spee zsebcsatahajó
A sablont ráhúzva a gondolatra úgy is mondhatnám, a nácik esetében sem minden fehér és fekete. Rendben, hogy az elkészült alkotások túlnyomó többsége a kegyetlenkedéseiket emelte a néző vagy az olvasó elé  némelyik naturalista, dokumentált pontossággal  de mint mindenhol, ez esetben is akadtak kivételek. Nem minden náci volt kegyetlen. Van, aki csak az események áldozata lett. Ahogy kitört a háború, a politika ellenséget csinált a többi nemzetből. 
A belső vívódást, és azt, hogy az embertelen körülmények között is meg lehet maradni úriembernek, nagyon jól példázza az Admiral Graf Spee zsebcsatahajó  mely 1939. Augusztus 21-én este nyolc órakor a révkalauzok segítségével... teljes rádiócsendben, elsötétítve kihajózott Wilhelmshaven kikötőjéből. – és egyúttal Johann Wilhelm Rudolf Langsdorff  Hans Langsdorff  utolsó útja, mely A birodalmi kalóz lapjain elevenedik meg, és olyan képet tár elénk, ami némileg hígítja a náci, mint elvakult gyilkos sztereotípiát. Langsdorff kapitányt még az angol foglyok is úriemberként tisztelték, mivel nem fogolyként bánt azokkal, akiknek politikai kötelességből el kellett süllyeszteni a hajóját. Maximilian von Spee gróf a kezdetektől a példaképe volt, és most itt áll, negyvenöt évesen az ország legerősebb hadihajóján, mely sorsszerűen a bálványozott tengernagy nevét viseli. Dicsőség, hazaszeretet, emberség. ... Hans Langsdorff egész életében ezeket az alapelveket követte. és lelkészcsalád leszármazottjaként az első, amire megtanították, az élet szeretete.
A birodalmi kalóz abban is különleges, hogy a száraz adatokat oly módon szövi bele a történetbe, hogy azok emészthető formában jussanak az olvasó elé. Azon vettem észre magam, hogy a görcs felenged bennem, és élvezem az olvasást. Mozgalmas, tanulságos és egyben tanít is, adatokkal, évszámokkal, sorsokkal ismertet meg, a történelem egy kevésbé ismert szegletével, mely a tengeri csatákra korlátozódik. 
Hans Langsdorff
Bár én is kedvelem a tengert és óceánt, ez az utazás nem volt szívderítő, de azért örülök, hogy megismerkedhettem Paul Ascherrel, Hans Langsdorffal, és bepillantást nyerhettem a tengeri hadviselésbe. A regényes részeket pedig kiegészíthettem magamban a könyv végén lévő függelék segítségével, mely bemutatta az Admiral Graf Spee paramétereit, a legénységet név szerint, és a kapitány életrajza is részletezésre került. Jó kis történelem lecke volt. Játszva tanultam. Az olvasás után és közben is igyekeztem szemezgetni a megjelent cikkek, képek közül, a történetet nagy alapossággal megismerni, ha már ízelítőt kaptam belőle, gondoltam miért ne gyűjtsek be minél több információt. 
A regény keretbe zárja a történetet, hiszen 1939. december 13-ával indul, aztán visszautazunk a múltba, a kihajózás előttre, amikor megismerhetjük a főbb szereplők, Hans Langsorff, Paul Ascher életét, hétköznapjait. 
Mennyiben változtatta meg őket a háború? Én nem láttam különbséget, ugyanúgy emberek maradtak az embertelenségben. Aggódó apák, szerető férjek. Becsületes polgárok. Jellemük sem deformálódott el. Kötelességüknek tartották a haza szolgálatát, és mivel ők a Német Birodalom szülöttei voltak, nem tehettek mást, engedelmeskedtek a parancsoknak, melyek némelyike mély keserűséggel töltötte el őket. Ellenségként kezelni régi barátokat, ez ment a legnehezebben, de a Graf Spee és legénysége nem élezte ki az ellentétet, a fogságba esett angolokkal is úgy bántak, mintha vendégek lennének a hajón. És az angolok is becsületes úriemberként tekintettek a sorhajókapitányra. Hans Langsdorff és Patrick Dove (az Africa Shell egykori parancsnoka) ... szoros barátságot kötöttek. ... Kettejük szimpátiája erősen rácáfolt mindenre, ami a két nép ellenségeskedésében testet öltött.
A barátságokat ugyan nem tette tönkre a háború, de mégis feszültté váltak a kapcsolatok. Ugyanis ha nem is éreztették ezt nyíltan egymással, mindkét fél tudta, hogy ők most a politika színpadán alá és fölérendelt viszonyba kerültek. 
Paul Ascher
Ki szeretnék emelni egy karaktert, aki különösen közel került hozzám: ő Matthias Matt Pütz az alacsony, világosszőke hajú, finom arcvonásokkal rendelkező kis matróz, aki képviselte a tettvágytól buzgó, fiatal legénység életét is. Nem volt semmi elkorcsosult eszme híve, csak bizonyítani akart, megállni a helyét, fontossá válni. Paul Ascher, aki szintén egy nagyon rokonszenves szereplő  a Graf Spee tüzérségi főnöke  a szárnyai alá vette, és biztatta is a lelkes fiút a továbbtanulásra, mert látta benne a jövőt. 
Sok minden megmutatkozik a regényben, a szerzőknek sikerült jól érzékeltetni, hogy a katona egyben ember is, és nem mindig van választása. Bár a háborús, csatázós regények általában a férfi olvasókat vonzzák, meg kell mondanom, hogy én nőként is élvezni tudtam, ráadásul úgy, hogy egy olyan témával foglalkozik, mely sosem volt a szívem csücske. A birodalmi kalóz nem túlmisztifikált szupermeneket ábrázol. Olyan férfiakat mutat be, akik nem szégyellik a könnyeiket, akik szárazföldi otthonukat felcserélték egy, az Atlanti-óceánt járó otthonra. Mert a hosszú út során bizony már ekként kezdtek tekinteni hajójukra. Hans Langsdorffban pedig egyfajta pót-apát láttak megtestesülni, ami nem is csoda, hiszen a parancsnoknak mindenkihez volt egy-két jó szava, és a háborút sem hozta közelebb az embereihez, csak amennyire szükséges volt. 
Voltak pillanatok, mikor kimondottan elérzékenyültem, ilyen volt a Graf Spee halottjainak temetését bemutató epizód. Ez egy olyan esemény volt, melyet akár a nemzeti semlegesség is jellemezhetne, hiszen sokan megjelentek a temetésen, és nem csupán a Német Birodalom szövetségesei. Ezt a lélektani belső összetartozást még a háború sem tudta szétrombolni. 
Az Altmark  az Admiral Graf Spee ellátóhajója  történetét is megismerhetjük, aki ügyes segédkalózként manőverezett, sokáig sikerült is megőriznie névtelenségét. Heinrich Dau, a fegyvertelen hajó parancsnoka kicsit zordabb jellemmel volt megáldva, mint Langsdorff, és az angol foglyok esetében is kénytelen volt megszorításokkal élni, de még így sem nevezhető kegyetlennek. Inkább a legénysége javát tartotta szem előtt, hiszen ők nem voltak berendezkedve ennyi személy ellátására. Improvizálni kellett. 
Az Altmark ellátóhajó
Nagyon szemléletesen, élvezetes és dinamikus párbeszédeken keresztül követhetjük az eseményeket, ahogy a két birodalmi hajó egyre inkább közeledik végzete felé. Nagy meglepetés nem érhet minket, már ami a végkimenetelt illeti, hiszen valóságból megtörtént dokumentum-regényről van szó. Itt a miérteken volt a hangsúly, hogyan és miként jutott odáig a két hajó, ahonnan már nem volt visszaút? Pszichológiai, erkölcsi oldalról is megvilágításba kerülnek a dolgok, minden apró mozzanat, elszólás értelmet nyer. 
A regény sikeresen utat talált a női olvasókhoz is. Nem volt benne felesleges érzelgősség, erős női karakter, még romantika sem. Mégis tele volt érzelemmel, vívódással. Bár ismertem a történetet, mégis képes voltam végigizgulni a tengeri csatákat. A végén úgy éreztem, igazán győztes senki sem lehet, mert mindenkit megnyomorított a háború, és van akit nem csupán lelkileg. A sors kiegyenlítette a dolgokat. Lélektanilag is minden a helyére kerül. 
A háború ott hagyta nyomát a résztvevők mindegyikén. Nem tudtam igazán haragudni arra a kapitányra, aki bocsánatot kért minden egyes hajó elsüllyesztéséért. Sajnálom, kapitány úr, de ez a háború.” Ahogy az angolok sem. Amit éreztek, az a fájdalom nem haragból fakadt, hanem keserűségből. Az ellenfelek tisztelték egymást. És ez a tisztelet végigvonul az egész regényen. 
Sosem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek ajánlani elolvasásra egy olyan könyvet, mely a második világháború eseménysorozatához köthető, most mégis ezt teszem. A birodalmi kalóz egy remek regény az emberségről, a becsületről és a tisztességről. Gördülékeny, dinamikus, őszinte. Olvastatja magát, a párbeszédek és a leírások is egyensúlyban vannak. 
Akiknek tetszett, azoknak jó hír, hogy már előkészületben a sorozat második kötete, a Gránátok a becsületért, mely a Bismarck történetét meséli el. 

5 / 5 

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...