2016. április 19., kedd

DOUGLAS PRESTON: BECSAPÓDÁS



EREDETI CÍM: IMPACT
KIADÓ: GENERAL PRESS
OLDALSZÁM: 344
MEGJELENÉS ÉVE: 2016 (eredeti: 2009)
MŰFAJ: KRIMI
FORDÍTOTTA: SEREGI MÁRTON

FÜLSZÖVEG:
Vyman Fordot, a CIA egykori ügynökét Kambodzsába küldik, hogy járjon utána egy titokzatos, mézszínű kőnek, amely nemrég tűnt fel az illegális drágakőpiacon. A kő, bár elsőre gyönyörűnek tűnik, halálos veszedelmet hordoz, és terroristák kezébe kerülve könnyen veszélyes fegyverré válhat. Amikor azonban Ford végre rábukkan a kövek lelőhelyére, egy sokkal nagyobb rejtéllyel találja szembe magát: a drágaköveket egy igen különös kráterből nyerik ki  mintha valami a Föld belsejéből tört volna elő, hatalmas erővel...
És ez nem az egyetlen ilyen kráter. Ford egy egyetemista lány segítségével hasonlóra bukkan a maine-i partvidéken, és ezzel kezdetét veszi a versenyfutás az idővel, amelynek a tétje nem más, mint a világ sorsa. 
Douglas Preston lebilincselő regénye izgalmas föld körüli utazást ígér, újabb és újabb fordulattal szolgálva egészen a megdöbbentő végkifejletig.  


A General Press Könyvkiadóról már sok jót hallottam, de csak tavaly karácsony környékén zsebeltem be első könyv-élményemet tőlük, az Elfojtott sikolynak köszönhetően. Aztán kicsit elmélyültem a kínálatban. Én mondom, krimik terén az élmezőnyben járnak. Ami még külön szimpatikus, hogy nagyon segítőkészek. Egyvalamit még pluszban muszáj kiemelnem: a szerkesztés és korrektúra nagyon fontos egy regény esetében, hiszen könnyen elidegenítheti az olvasót a rengeteg nyomtatási hiba. Néhány kiadó nem szentel akkora figyelmet ennek a dolognak, mint kellene, holott ez evidens lenne. Hisz nem olcsók a könyvek, és ha már rászánjuk magunkat a vételre, igényes kivitelezést szeretnénk, nem csak a borítót illetően, ami csak előre indikálja az esetleges tartalmat. A General Press-ről szerencsére elmondható, hogy nagy odafigyeléssel gondozzák a szöveget, tehát emiatt nem következik be élményvesztés.
Ezen felbuzdulva írom most recenzióm, hiszen a regény, amivel megajándékoztak, szó szerint odaszegezett az ágyamhoz, mert én ott szeretek olvasni, ágyban, párnák közt... Egyéb zajos helyeken sosem sikerül, hiába van meg bennem a hajlandóság.
Hogy felvegyem a fonalat... Angela Marsons mutatta meg az utat ehhez a remek kiadóhoz, és aztán jött Douglas Preston, aki végképp meggyőzött.
Nem csalódtam, de ha mégis használnom kell ezt a szót, akkor mindenképp pozitív értelemben. Hozta az elvárt színvonalat, amit a krimik irányában támasztottam, nálam már régóta megvan a mérce. Kényes vagyok, na... Mert ezt a műfajt nagyon könnyű elrontani, túlírni, logikai bakikkal telezsúfolni. Ha mindez szembeszökő, bizony elhasal a regény.
Vyman Ford
Douglas Preston
A Becsapódás szintén krimi, de egyben nem kevés tudományos-fantasztikus szemlélettel is meg vannak szórva a sorok. Bár kétségkívül magában hordozza az összes kelléket, ami ennek a műfajnak a sajátja, hisz van itt nyomozó, CIA, gyilkosság, és persze megoldásra váró rejtélyek. Ami kicsit kiemeli a keretek közül ezt a hétköznapinak induló krimi történetet, az a becsapódó meteor lesz, és az ehhez szövődő mitológia, amiről könnyen kiderülhet, hogy valóság. 
A karaktereket szép folyamatosan ismerjük meg. Elsőként nem is a fülszövegben főszereplőként előállított Wyman Forddal találkozunk, hanem Abbey Straw-al és barátnőjével, Jackie-vel futunk össze. Ők is szerves részét képezik majd a történetnek, de ezt ekkor még nem tudhatjuk. Okoznak még meglepetéseket egyeseknek. Többek közt nekünk is, ha hagyjuk hogy a kezdeti lendület egészen a végkifejletig repítsen.
Jackie
Véleményem szerint azok a regények sokkal jobban működnek, ahol az ivararány megoszlik a főszereplők tekintetében. Douglas Preston is élt ezzel a lehetőséggel, és Abbey-t olyanná színezte, hogy fel tudja venni a versenyt a tökös ex-CIA ügynökkel Wyman Forddal. Okos, értelmes, orvosnak induló, de végül csillagászként debütáló lány, aki még alig felnőtt, de nem jellemző rá a nyávogás, és egyéb elidegenítő tulajdonságok. Ford is tanúbizonyságot tesz műveltségéről. Nyers őszintesége és fanyar humora miatt könnyen tudunk azonosulni vele és gondolataival. Kedvelem az intelligens karaktereket, jókat és rosszakat egyaránt. A lényeg: legyen méltósága, jelleme, motivációja és mindez szilárd alapokon nyugodjon, ne ütközzön ellentmondásba.
Abbey Straw

Aki attól retteg, hogy valamiféle erőltetett romantika is beköszön, azt megnyugtatom. Itt nem kell ettől tartanunk; tisztelet, rokonszenv és barátság lesz az összekovácsoló erő, a főszereplők nem lépnek tovább. Aki mégis a romantikára esküszik, az böngésszen Nicholas Sparks regényei közül.
A történet több szálon fut, néha kapkodni kellett a fejem, hogy most mi van, de aztán megnyugodtam, hiszen az író mindent olyan szépen elegyenget, hogy már csak egy csapásvonalat kell követnünk. Mivel minden összefügg mindennel. Ez nem szokatlan a krimi műfajon belül. Csattanókkal természetesen szintén találkozhatunk. Gyorstalpaló tanfolyamot is kapunk csillagászatból és asztrofizikából. Olyan dolgokba enged betekintést az író, ami számomra eddig ha nem is teljesen ismeretlen, de hézagokkal és hatalmas kérdőjelekkel teli területnek bizonyult. Persze most is csak egy icipici részt sikerült feltérképezni, de ezzel is bővült a belső memóriám. Mint kis eminens, muszáj volt utánajárnom azoknak az utalásoknak, melyekkel a szerző bogarat ültetett a fülembe. Most már tudom, mi a strangelet és a kvarkcsillag, és sok minden mást is. No többek közt ezért is szeretek olvasni! Játszva tanul az ember.
Nem kell megijedni, a leírások nem szárazan tudományosak, hanem úgy vannak tálalva, hogy jobban csússzon az információ, amit be szeretnénk fogadni, és dekódolni. A tengeri hajózás rejtelmeibe is betekintést nyerhetünk, teljesen felkészít minket az író, mire is lehet számítani viharban a nyílt óceánon.
Preston kissé filmszerűen ír, és ez a párbeszédeire is átragad. Könnyen elősegíti a vizualizációt, a fantáziánkra nem sokat bíz, olyan részletes leírásokat kapunk, hogy tényleg elhisszük, hogy mi is ott hánykódunk a Marea nevezetű hajón a többiekkel együtt, a négy méteres hullámok és sziklák között manőverezve. Álmaimba is beitta magát a történet, annyira valósághű és borzongató. A Marea II egyre kintebb merészkedett a nyílt óceánra, a szél sikítva bömbölt körülöttük, a tenger gigászi, tajtékzó hegyek és völgyek végtelenjévé vált, hullámai száguldó, szürke szirtekként ostromolták a hajót.  Hát nem lenyűgöző?
Ez a mozgókép-szerűség a karakter és jellemábrázolásnál is látványos, ott van például Randall Worth, az elkallódott drogos, akinek büszkeségét erősen sérti Abbey intelligenciája, és tovább roncsolja egóját, hogy tisztában is van azzal, hogy erkölcsileg és értelmileg mennyire felette áll a másik. Találkozhatunk a törtető zseni figurájával is, aki azt hiszi, karrierje csúcsára ér nagy felfedezésével, de ehelyett mégis a gödörben találja magát. Könyv-film... néha nem tudtam eldönteni, hogy melyik.
A Becsapódás  mint ahogy azt már említettem – több egy átlag kriminél. A tudományos-fantasztikus világ is utat tör magának. Ennél a pontnál tovább is gondolhatjuk az eseményeket, és az író célja is ez volt szerintem. A már konkrét tényeket összemosta tudományos alapokon nyugvó fantáziájával, ami azonban teljesen megállja a helyét úgy, mint egy lehetséges valóság-kép. Tetszettek a Mars kutatásáról szóló részletek, a holdjairól (Deimosz, Phobosz) is többet megtudhattam, és bevallom, utána is olvastam néhány dolognak, mely A marsi esetében akkor még nem jutott eszembe. Miért is ne lehetne ez lehetséges? Majd valamikor?  Itt bekapcsol a fantáziánk, a filmszerűség már teljesen valósághű  fikcióba torkoll.
Érezni a regényen az előzetes kutatómunkát, fegyelmezett, nem csapongó, logikusan felépített. Milyen is az élet a 21. századi Kambodzsában? Erre is kapunk választ, amit zsebre téve emésztünk. Egy biztos, turistaként nem leszek az ország vendége önszántamból.
Ahogy az eseményekkel együtt sodródunk az utolsó oldalak felé, úgy kerülnek szépen az építőelemek a helyükre. Viszont a befejezés az ismét csavar egyet a folyamaton, és... igen, én úgy érzem, hogy egy remek folytatás ígéretét hordozza magában. Ám ha ez nem születik meg, mert a Becsapódás kivételesen egyke regény, még így is teljes egész. Tovább gondolhatjuk... legalábbis az én agyam rögtön ráállt erre a frekvenciára.

5 / 5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...