2016. március 6., vasárnap

SARA RAASCH: HÓ, MINT HAMU



EREDETI CÍM: SNOW LIKE ASHES
KIADÓ: TWISTER MEDIA
OLDALSZÁM: 496
MEGJELENÉS ÉVE: 2015 (EREDETI - 2014)
MŰFAJ: IFJÚSÁGI, HIGH FANTASY

FÜLSZÖVEG:
Megtört szívű lány. 
Ádáz harcos. 
Leendő hős.
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?
Tizenhat éve annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát és újjáépítsék a birodalmat. 
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett, és ő elvesztette a szüleit. Menekültként él, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme, legjobb barátja,  a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát... és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik... és ez mindig is így volt. 

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.     

A Twister Media Kiadó neve eddig sajnos ismeretlenül csengett. De csak eddig... ugyanis volt szerencsém közelebbi ismeretséget kötni egyik új kiadványukkal: a Hó, mint hamuval. Úgy érzem, el fogunk kalandozni a barátság felé, hiszen remekül szórakoztam ezen a regényen, és persze, hogy vár rám még két folytatás, amit mindenképpen be kell terveznem még a 2016-os évre. A bakancslistám eléggé hosszú, úgyhogy már most kitartást kívánok magamnak. 

Ahogyan a Twister Media, úgy Sara Raasch is előbújt számomra az ismeretlenségből, és a kedvenceknek fenntartott helyek egyikére költözött. 
Sara Raasch
A kezdet kezdetén szkeptikusan szemléltem a történetet, és ehhez nagyban hozzájárult egy másik regény is: Sarah J. Maas tollából az Üvegtrón. Egyszerre kopogtattam mindkét világ ajtaján, melynek köszönhetően picit vegyítettem a két karakter-csapatot. Már majdnem találkozott Theron és Cealena Sardothien, mikor észbe kaptam, és beismertem, ez így nem lesz jó. Az Üvegtrónt leparkoltam, és teljes figyelmemet csakis a Hó, mint hamunak szenteltem. Mindjárt tisztult a káosz, és a dolgok szépen a helyükre kerültek. 
Bár mutat hasonlóságot a két regény, én ez utóbbit szerethetőbbnek és gördülékenyebbnek éreztem. Súrolgatja ugyan a young adult kategóriát, mely azt a veszélyt rejti magában, hogy a romantikus szál kissé édeskéssé változtatja a történéseket. Mázli, hogy Raasch kisasszony nem rontotta el a fantasy hangulatot egy feleslegesen, háború közben kibontakozó, amint megláttalak-azóta-csak-érted dobog-a-szívem-nem-érdekel-senki-más érzéssel. Voltak benne utaló rigmusok, de a történet nem úszott el ebbe az irányba. Pedig egy szerelmi háromszög lehetősége ott pislákolt látómezőnkben. 
Ejtenék pár szót a borítóról is, mely igencsak jól sikerült. Elképzelésem szerint azt a csakramot ábrázolja, mely a főhősnő kedvenc fegyvere a könyvben. Ilyennel anno a Xena című sorozatban találkoztam, de szerencsére a hasonlóság ezen a ponton ki is merül a sorozat és a regény között. 
Érdekes világ tárul elénk a lapokat pergetve. Találkozhatunk évszak királyságokkal, melyek területén csak és kizárólag az adott évszak lelhető fel. A főszerepet a tél kapja, tehát még az olvasást is jól időzítettem. Bár sok havat nem lehetett látni idén sem, de a hideg segített az azonosulásban. A Tavasztól picit elment a kedvem ahogy oldalról-oldalra tudatosítja az írónő, hogy a sokak által leginkább kedvelt évszak kapja a legkegyetlenebb szerepet. Hősnőnket, akinek Jannuari városa, a Tél Királysága az otthona, egy igen kegyetlen és hataloméhes uralkodó próbálja megtörni különféle módokon. Meira azonban kitart, bár nincs könnyű dolga a gonosszal szemben. Mért pont neki lenne?
Ritmus királyságokat is rejt a könyv világa, ott az a felállás, amihez már hozzászokhattunk: tavasz, nyár, ősz, tél váltják egymást. Nyolc kis világ alkotja a nagy egészet, melyet átsző a mágia.
Joggal gondolhatnánk, hogy ebben aztán semmi egyedi, de mégis. Új megközelítést kap a fantasy: az uralkodók itt mágiasztereket használnak birodalmuk védelméhez. A dolog Télországnál kicsit félrecsúszik, de úgy is fogalmazhatnék, hogy Tavaszföld uralkodója, Angra túlzottan mohó. Az érdekellentétek itt is megtalálhatók, a hatalomért vívott háború, leigázottak és lázadók. 
A recept megszokott, de az adalékok érdekesen vannak összekeverve. Kapunk egy tini főhősnőt, aki megtört szívű, ismeretlen lányként indul, de aztán derülnek ki érdekes dolgok személyével kapcsolatban. A fantasy világában senki sem az, akinek elsőre tűnik, ez esetünkben sincsen másképp. Meirának korán kell felnőnie, családjának azt a néhány menekültet tekinti, akikkel tervezgetik Télország felszabadítását (Mather, Sir, Alysson stb). Félő volt, hogy ez a történet is megfertőződik a tinik nyavalygós epekedésével. Szerencsére Meira kivételnek számít. Bár Theron és Mather sem közömbös számára, mégsem kezdi el szövögetni romantikus álmait. Sem a helyzet sem az idő nem alkalmas erre. Háború van. És célok. A szerelem sokadrangú a fontossági skálán. 
Természetesen a valamit valamiért elv is követésre talál, mert nincs szövetség csak úgy, ha keményen megfizetik az árát. Őszföld ha nem is olyan szívesen, de  beszáll a háborúba, némi ellenszolgáltatás fejében. 
Kedvelem a telet, mert minden olyan gyönyörű hófehér  még akkor is, ha a valóságban nem is ez a kép fogad , képzeletem mindig összekapcsolja ezt az évszakot a hópelyhekkel, a vakító fehérséggel, az ég kékjével és a napsugarakkal, melyek visszaverődnek a hófehér tájról. Ilyenkor szívet-lelket átjár a hideg, amikor a tüdő megtelik jég-tiszta levegővel úgy érzed, mintha felfrissülnél, tested kellemes borzongás járja át. Érzed, hogy a tél része vagy, és ő is a részeddé válik. Nehezen tudom megfogalmazni, de szeretem. Olvasás közben is hatalmába kerített a tél, hó és jég varázsa. Elsa (Frozen) után már egyáltalán nem esett nehezemre elképzelni Meirát és a többieket hófehér hajukkal, ahogy a tomboló hóviharban erőt merítenek a hidegből. Az írónő Meira karakterén keresztül remekül ábrázolja ezt a furcsán-nagyszerű érzést: Hideg. Minden hideg. A világ csupa jég, vastag, szilárd csoda borítja, csupa csillogó felület és fagyott lélegzetpára-felhő. Bele vagyok zárva, része vagyok, végtagjaim keményedni kezdenek, mintha jég borította fák cikkcakkos ágai lennének, a hibernálódás köztes állapotában vagyok, miközben a világ megfagy körülöttem.
Sara Raasch nem egy túlédesített, tejszínhabban úszó tortát helyez elénk gyertyákkal, és a háttérben hamisan csengő dallamokkal. Nem, ehelyett az élet kegyetlenségét vágja az arcunkba, mely tele van szélhámosokkal, hataloméhes barbárokkal, akik gondolkodás nélkül gyilkolnak, mert ezt programozták beléjük. A tisztelet, szeretet, bizalom, bizonyítási vágy és remény szintén fellelhető a regényben: Egy napon majd nem csak sötétben búvó szavak leszünk.  Az ilyen sorokból sugárzik a rejtett remény, mely motivációval látja el a rabságban sínylődőket.  
Mindent Meira szemén keresztül látunk, tapasztalunk, de ebben az esetben bőven elég volt az ő szemszöge, hiszen így is könnyen össze tudjuk rakni magunkban a történetet. 
Kellemes csalódás ez a könyv, olvasása közben az összes young adult fantasy-val szemben támasztott előítéletem szertefoszlott. A regény megpróbált úgy talpon maradni, hogy a fiatalabb korosztályt is megszólítsa, de a már felnőttebb generáció se riadjon vissza tőle. Sara szerintem jól vizsgázott. Remélem, a továbbiakban is képes fenntartani ezt a kényes egyensúlyt. 

5 / 5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...