2016. február 15., hétfő

SIPOS GERGŐ - NOVEMBERI VIHAR



EREDETI CÍM: NOVEMBERI VIHAR
MŰFAJ: TÖRTÉNELMI KRIMI
NEMZETISÉG: MAGYAR
MEGJELENÉS: 2015

FÜLSZÖVEG:
1856. Egy rejtélyes tömeggyilkosság miatt a Habsburg Birodalom a diplomáciai krízis küszöbén. A nyomok olyan helyre vezetnek, ahol élők még nem jártak. Egyetlen ember kivételével. Ő azonban az ellenségnek dolgozik.  

Mostani recenzióm tárgya nem más, mint Sipos Gergő kisregénye, a Novemberi vihar. 
Sipos Gergő
Gergővel a Mogul Kiadó berkein belül ismerkedtem meg, szerkesztőként lettem bemutatva neki.
Szinte rekordsebesség alatt letette mellém a voksát, és mikor ezt meghallottam, csak azért nem kezdtem örömkiáltásokat hallatni, mivel buszon ültem. (sejtésem szerint néztek volna rám őzike szemekkel, tanácsolván a mosolyosztály elérhetőségét) Mennyire jó érzés a bizalom, bármilyen kapcsolatról legyen is szó – jelen esetben szerző-szerkesztő , ez az alappillére a dolgoknak. 
A magamba szívott optimizmussal felvértezve elhatároztam, maximalista módon fogok törekedni arra, hogy együttműködésünkből a legjobbat hozzam ki. 
Akkor hát csapjunk a lovak közé... előtérbe tolom a szóban forgó kisregényt, mely a Novemberi vihar címet viseli. Szerzői kiadás, ami 2015-ben öltött testet e-book formájában.
Gergő regénye sok szempontból eredeti. Mivel is indítsak. Kezdjük rögtön a korral, ami nem más, mint a 19. század, méghozzá magyar viszonylatban. A karakterek ízig-vérig hazánk fiai. Sok olvasóban bujkálhat némi előítélet azt illetően, hogy magyar nevekkel, magyarországi történéseket felvonultató cselekménysorozattal lehet-e érdeklődést előhívni. Sajnos én is  kissé sznob módon  mindig valahogy jobban bele tudtam kapaszkodni az olyan könyvekbe, melyek idegen neveket, városokat, helyszíneket tartalmaznak. Még úgy is, hogy tudom, a szerző magyar. (pirul és szégyelli magát)
Gergő bebizonyítja, hogy úgy is működőképes egy regény, ha főhősei made in Hungary. 
Sajnos a történelmi vonatkozású sztorikért sem rajongtam túlzottan, (mennyi rossz pont, ajjajj) de aztán jött Gergő, és a horizont kitágult; alaposan meg tudta változtatni a véleményem, nagyon meggyőzően érvel. Ő igazán... hogy is mondjam: a szavak embere. Ez az! Klavit a kezébe, és hurry up! Életre hívta Fenyvessy Mártont, és karaktere köré mindjárt egy új műfaj is született, mely nem más, mint a magyar történelmi krimi.
Hiába voltam zombiszerű mikor hazaértem munkából, el kellett olvasnom egyhuzamban az egészet, mert nem bírtam volna ki kétségek közt vergődve: vajon mi sül ki ebből a többismeretlenes egyenletből? (körömrágás) Komolyan nem olvastam még ilyen krimit, pedig sokkal találkoztam már életem során. A vonalvezetés tökéletes, a sztori felépítése remekül megkomponált. Egyáltalán nem tűnt olyan regénynek, melyet elsőkönyves író alkotott. Mintha már egy kiforrott stílussal találkoztam volna. 
Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről a történetet. 1856 Szent András hava. Fenyvessy Márton az életben maradt negyvennyolcas honvédtisztek egyike, aki ha éppen nem az Öreg ördögben kártyázott, hát amolyan titkosügynök-féle munkát látott el az Osztrák Császárság legnagyobb bosszúságára.
Adott tehát egy főhős, Meggájver és Kálámbó génekkel ötvözve, aki harminc már elmúlt, de a negyventől még messze jár. Szépen felépül a karakter, nem érezzük azt, hogy ő csak egy eszköz annak érdekében, hogy napvilágra kerüljön az igazság, Agatha Christie-nél sajnos üresek voltak a szereplők, ezért nem is tudtam teljesen ráhangolódni történeteire. Csakis azért olvastam őket végig, mert már baromira érdekelt, ki a gyilkos. Aztán el is felejtettem az egészet, úgy ahogy volt, mindenféle hatás vagy katarzis nélkül. 
Gergőnél a szereplők nem csak gyalogok, hanem megismerjük őket, és véleményt is tudunk formálni róluk. Márton körözött bűnöző  kissé sarkalatosan fogalmazva , legalábbis a Habsburg Birodalom szemében az. Mégis megkegyelmeznének neki, ha elvégezne egy feladatot, ami pediglen a következő: a Német Szövetség és az Orosz Birodalom egy-egy diplomatája tanácskozott bizonyos politikai ügyekben. Titkos volt a találkozó, melyet körültekintéssel szerveztek meg. A tárgyalás lezajlott, az egyezség megszületett, már csak aláírással kellett volna hitelesíteni, de ez nem jött össze, mert a delegáció váratlanul elhalálozott. Valahol a vacsora és a kávézás közt félúton.
Mártont éri a nemes feladat, hogy felgöngyölítheti ezt az ügyet. Valamit valamiért alapon szabad ember lesz, ha sikerül olyan megoldással előállnia, ami fedi a valóságot, és emészthető is a megbízók számára. Hősünknek nem hagynak alternatívát, elrabolják az ügy számára. 
Márton tehát belebonyolódik a nyomozásba. És ez adja a könyv érdemi lényegét. A történet a legapróbb részletekig ki van dolgozva, minden elejtett apró megjegyzés ott és akkor érik be, ahol kell. Egy logikailag kitűnően felépített társasjáték élő szereplőivé válnak, a nyomozásban érintett alanyok.  
Oldalról oldalra jutunk közelebb a megoldáshoz, legalábbis mi naivan ezt hisszük, de aztán mindig jön egy újabb csavar, és kezdhetjük elölről felépíteni összeesküvés-elméletünket. Márton módszere egyedülálló, az elején még nekem is furcsának tűntek a kérdései, melyek első hallásra/olvasásra valóban nem vezetnek sehová. Gergő olyan megközelítési módokat alkalmaz, hogy többször is koppant az állam a padlón. Annyit elárulok, még csak a közelében sem jártam annak a megfejtésnek, amit kitűnő magánnyomozónk kieszközölt alig néhány nap alatt.
A szerzőnek van fantáziája és kitűnő logikai érzékkel bír, szarkasztikus humora pedig tovább színezi a történetet. A Novemberi vihar megjelenésre ítéltetett! Egy igazi, 19. századi magyar történelmi krimi. Hát nem érdekes? És mindennel rendelkezik, ami egy jó regény alapfeltétele: izgalmas, elgondolkodtató, ami egyben tanít is, figyelemfelkeltő, és a kort is úgy mutatja be, hogy a hitelesség felől cseppnyi kétségünk sem lehet. Nincsenek oda nem illő párbeszédek, melyek esetleges szövegromlást eredményezhetnek. Mindvégig pörögnek az események, a regény dinamikája nem csökken félúton. Nincs hosszú bevezetés, a tárgy hamar körvonalazódik, és in medias res, az események középpontjában találjuk magunkat Mártonnal karöltve.
Gergőt nagyon tehetséges írónak tartom, és megtisztelőnek érzem közös munkánkat.



LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...