2016. január 10., vasárnap

KÖNYVBE ZÁRT KARÁCSONYOK - NAGY-RAKITA MELINDA: HOL A BOLDOGSÁG MOSTANÁBAN



Hamarosan itt a karácsony, erről nem csupán naptárunk tanúskodik, hanem az ünnepi fényárban úszó városok, házak, üzletek szintén ezt a fílinget sugározzák. Számomra sokkal izgalmasabb az előkészületi stádium, szinte leírhatatlan érzés. 
A Kildara legutóbbi rendezvénye is a karácsony jegyében zajlott, méghozzá egy remek kis novellás kötet bemutatásával, melynek a címe: Könyvbe zárt karácsonyok. Ahogy a cím is sejteti ötletesen, sok kis történettel találkozhatunk, melyek valamilyen módon a karácsonyhoz kapcsolódnak. 
Mivel már csak napok kérdése, és beköszönt az ünnep, a média is elővarázsolja  a szinte már megszokottá vált  műsorait. (Igen, lesz Reszkessetek betörők...) Gondolom sokan vannak úgy, hogy a csilivili, és néhol már giccsbe hajló, unos-untalan ismételt frázisok helyett valami újra vágynak. Valamire, ami felkelti és fenn is tartja az érdeklődést. 
A szóban forgó novella gyűjtemény bebizonyítja, hogy a karácsonyról is lehet újat mondani, sok dolgot új megvilágításba helyezni, átértékelni. Mi is az igazi boldogság? Kinek mit jelent az ünnep? Mi az igazán a lényeges? 

Hol a boldogság mostanában
Ez a novella különösen tetszett. Sok gondolatát magaménak éreztem. Egyáltalán nem a karácsony a központi témája, mégis meghatározóvá válik a főhős, Taddeus életében. Hogy miért? Megpróbálom körvonalazni érzéseimet. 
A kis történet egyfajta utópikus-disztópikus világba zártan indul, a nagy Kupola alatt, ahol az embernek önmagától szinte semmit sem kell csinálnia, mindent elvégeznek helyette a gépek. A napi kötelező munkaidő is csak 3 óra, minden szigorúan szabályozott. Éppen elég ennyit dolgozni ahhoz – mondták – hogy megfelelő mennyiségű kreditjük legyen a kényelmes, vidám életformához, amibe belefér még évente egy hosszabb pihenés is. Mi több kellene ennél?
A Kupola alatt
A Kupola Már ekkor kezdett mozgolódni bennem a gondolat: ez vajon tényleg annyira tökéletes világ? Én meg tudnám szokni? A válasz nem váratott sokáig magára, és épp az írónő segített megválaszolni a sok-sok kérdést, mely kibukott belőlem a sorokat olvasva. A főhős szintén hasonlóan gondolkodott: Hát neki bizony több kell. Ő ennél többet akar. 
Taddeus nem érzi teljesnek magát ebben a világban, ahol a művi tökéletesség uralkodik, a természet pedig ritkán használt szónak számít, aminek jelentését el kell magyarázni. Technikailag, fizikailag minden adott lenne ahhoz, hogy boldog lehessen. Valami mégis hiányzik. Egyfajta belső klausztrofóbia gyötri, elvágyik innen, ki a Föld felszínére, amit csak képeken láthatott eddig. 
A réges-régi fotókon szeretettel figyeli őseit, akiknek arckifejezését nem sikerül megfejtenie. Olyasmit tükröznek feléje, amit képtelen megérteni. Tudja, csak úgy töltheti ki a lelkében lappangó űrt, ha önmaga is megtapasztalja, milyen lehet a felszíni élet. Erre a nomád túrára gyűjtögette kreditjeit. Végül lelkesen belevág a nagy kalandba.
A természetben
Hogy miért veszélyes a föld felszínére merészkedni? Erre is kapunk magyarázatot, és egy elég sokkoló jövőkép tárul elénk Esther, a fiatal idegenvezető tolmácsolásában, aki hősünknek kiselőadást tart a miértekről, hogyanokról. Röviden, tömören: a Földet az emberek tönkre vágták, az állatok elpusztultak, az erdők eltűntek, pusztít a radioaktív sugárzás. Szerencsére  néhány lelkes tudósnak köszönhetően , az élet újra indulhatott a felszínen. A természet varázsa szinte rászakad Taddeusra, aki újabb és újabb élményekkel lesz gazdagabb felfedezőútja során. A tenger sós illata, az őserdők látványa, a sivatag bizarr romantikája, valamint bájos idegenvezetője a lelki űrt kezdi szépen betölteni.Tartalmat és értelmet ad a létezésnek. Ahogyan a Föld, úgy Taddeus is kezd élettel telítődni.
Van még mit jóvátenni a természet ellen elkövetett merényletek után, de már semmi sem tűnik lehetetlennek. Esther karaktere sokban hasonlít rám. Ő a földi életet választotta a biztonságot nyújtó Kupola helyett, mely tele van veszéllyel, kockázattal, de egyben rengeteg természetes szépséggel is. Szabaddá tesz. Számomra félelmetesnek tűnne egy olyan világ, ahol  bár a kényelem borítékolva , kiölik belőlem az egyéniséget és tettrekészséget azáltal, hogy mindent elvégeznek helyettem. Ahol szinte már gondolkodnom sem kell, erre ott van a mesterséges intelligencia számos formája. Ezzel szemben a nomád földi lét vadsága igazán csábítónak tűnik elevenségével.
Szülei nem tudták lebeszélni fiukat a  Kupola alatt élők számára  merészségnek tetsző utazásról, de megígértették vele, hogy karácsonyra hazaér. És itt úszik a képbe a szeretet ünnepe, ami a férfi számára olyan ajándékot tartogat, melyről nem hitte volna, hogy megkaphatja valaha.  
Taddeus szüntelenül keres valamit egész életében, de nem tudja, mi az.
Szerettem, ahogy a szálak az ünnepben oldódnak fel, kapcsolódnak össze. A novella végén választ kapunk a címben feltett kérdésre, valamint hősünk is rájön, mit is keresett élete során, mi is az, ami a fényképeken ősei arcáról sugárzik: A boldogság! 
Ez így sablonosnak tűnhet, de nem az. A karácsony egyfajta lelki végkifejlet Taddeus számára, ekkor válik tudatossá benne sok minden, eddig csak nézett, de nem látott, tapasztalatok híján hiányosak voltak érzései. A történet vonzza magával a happy endet, amit meg is kapunk, és mi csomagolhatunk ki kedvünkre. 
Nagy-Rakita Melinda egy tanulságos, izgalmas, szórakoztató novellával ajándékoz meg minket, melynek elolvasása után valóban sikerülhet emelkedettebb hangulatba kerülnünk.


INTERJÚ AZ ÍRÓNŐVEL: 

A Könyvbe zárt karácsonyok című kötetben olvasható a Te novellád is, melynek címe: Hol a boldogság mostanában. A történet a jövőben játszódik, vagy egyfajta utópikus-disztópikus színezete. Mi inspirált arra, hogy megszülessen ez a történet? 
A történetet eredetileg a Minerva Capitoliuma folyóirat egyik témájára kezdtem írni, de mivel úgy tűnt, túlnő a folyóirat keretein és nem is tudom befejezni lapzártáig, félretettem, és egy másik írásomat küldtem el helyette. Amikor olvastam Krisz pályázatát, akkor újra elkezdtem foglalkozni vele a gondolataimban, és amikor megérett bennem, leírtam. 

A novellában Esther mondja ki a nagy igazságot, mi is történt a Földdel, amiért az emberiség a felelős. Mennyire érzed magadénak a karakterét?
Minden karakterem a sajátom, Esther éppúgy, mint Taddeus. Valószínűleg mindkettő egy kicsit én vagyok. A szereplőim a történeteimben megszületésük után önálló életet élnek, nincs igazán befolyásom rájuk. Alakulnak, fejlődnek a saját törvényeik szerint. 

Ha lenne rá lehetőséged, kipróbálnád, milyen is lehet a Kupola alatti élet? 
Igen, természetesen. Meglehetősen kíváncsi, és vállalkozó szellemű vagyok, kipróbálnám, de nem örülnék neki, ha muszáj lenne ott élni. A természet az életem fontos színtere, nem szeretnék bezárva élni. 

A sorokat olvasva úgy gondolom, hogy személyedben egy nagy természet illetve környezetvédőt tisztelhetünk. Közel járok az igazsághoz? 
 Igen. Szeretem a természetet, a hegyeket, a tengert, a napsütést. Gyakran utazom, túrázom. Áhítattal tölt egy egy-egy szép hely. Legyen az napfénytől ragyogó havas hegycsúcs, csillogó víztükör, vagy egy végtelen zöld mező. Nem tudom, mennyire vagyok igazi természetvédő, de szándékosan nem rombolok. Sajnos manapság nemigen tudunk úgy élni, hogy a lábnyomaink ne maradjanak ott úton-útfélen. 

Tervezel mostanában hosszabb lélegzetvételű regényt, novellát írni, mely szintén a sci-fi és disztópia határán mozog?
Még nem tudom. Sok történet jár a fejemben, ha valamelyik megérik bennem, megírom. Talán a Kupolán belüli életről, az ottani konfliktushelyzetekről írok még. Nincs konkrét tervem, a karaktereim, a történeteim maguktól születnek. Jön valami indíttatás, egy pályázat, egy tapasztalattöredék, egy kép, bármi; és mint a gyöngykagylóban aköré a kis szilárd anyag köré a gyöngy, kifejlődik köré az új írás. Gyakran csak egy versféle, máskor egy mese, egy novella, és szerencsés esetben – mint most , egy kisregény. 

Mi a kedvenc műfajod a könyvek világában?
Erre nehezen tudok válaszolni. Betűmániás vagyok, szinte mindent elolvasok. Azt szoktam mondani, könyv nélkül nem megyek egy óránál messzebbre otthonról. 

Írni vagy olvasni szeretsz jobban? 
Húúúú, ezt hogy lehet eldönteni? Az olvasás volt az első, amibe beleszerettem, és az írás az új szerelem. Mindkettő csodás dolog. 

Eredetileg is happy endre tervezted ezt a történetet, vagy másik alternatíva is felmerült írás közben? 
Ha happy end alatt a fő szálat, a Föld sorsát érted, akkor igen. Alapvetően már azzal, hogy az emberiség megmenekülését, a Kupolát megálmodtam, egyfajta pozitív befejezést is belekódoltam a történetbe. Őszintén hiszem, hogy egyszer majd eljut oda az emberiség, hogy megállítja a rombolást, és azt is erősen remélem, hogy ez még nem lesz túl későn. Azt gondolom – és azt hiszem, ebből az írásomból is lejön –, hogy a Föld valóban egy élő ökoszisztéma, amelynek a törvényeit nem lenne szabad durván megsértenünk, mert azért keményen fizetnünk kell.   

A romantika is belopódzik a sorok közé, bár nem ez az események fő mozgatórugója. Mit gondolsz, Taddeus Esther nélkül is boldog lehetne a felszínen? 
A romantikus szám már kezdetektől is benne volt a történetemben, de nem annyira direkt módon, mint azt az utolsó bekezdés sugallja. Ez a bekezdés később került bele a történetbe, a szerkesztővel való interaktív kommunikáció eredményeként. Én az olvasóra bíztam volna annak eldöntését, hogy mi lesz a két fiatal későbbi sorsa.  

Szerinted mi adja a karácsony igazi varázsát?
Számomra a karácsony a családot, az összetartozást jelenti. Nem hoztam magammal otthonról, a gyermekkoromból igazán boldog karácsonyi emléket, ezért mindig arra törekedtem, hogy a gyerekeimnek meglegyen az, ami nekem nem volt. Azt gondolom, sikerült ajándékozni nekik sok szép karácsonyi emléket, és ez örömmel és megnyugvással tölt el. Már felnőttek, ketten már családosak, de eddig még mindig sikerült megoldanunk, hogy a Szentestét együtt töltsük. 

Mivel lassan már aktuálissá válik, kívánok Neked és családodnak minden szépet és jót, novellákban, regényekben gazdag boldog új évet!
Boldog, vidám karácsonyt kívánok neked, szeretteidnek és az olvasóidnak szeretettel!
  

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...