2015. augusztus 10., hétfő

A. O. ESTHER: FRIGG ROKKÁJA



VALAKI VÁR VALAHOL, AKIVEL ÖSSZETARTOZOL, ÉS AKIÉRT A HALÁLON IS ÁTKELNÉL, CSAK HOGY MEGTALÁLD.

A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal telt házas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal... 

A molyon fellelhető bejegyzésemet szeretném némileg bővíteni, új köntösbe öltöztetni, ahogy ez már megszokottá vált a blogomon. Illetve válhatna, ha gyakrabban foglalkoznék vele. De ezt mindig elsírom itt az elején, még a végén unalmassá válok.
Bele is csapok a lecsóba. 
Eszter nagyon elemében van, immáron harmadik sorozata debütált, melynek első része Frigg Rokkája néven vált / válik ismertté. A borító igényes, kemény-fedeles, gyönyörű, a kivitelezés elsőosztályú, jó érzés a kezünkbe venni a könyvet. (hát nem?) 
Jöjjön akkor a tartalom. Ennek véleményezésétől picit tartottam, mert az olvasás közben felemás érzések motoszkáltak bennem, akarva akaratlan. 
Sonja Sommerland korán megtapasztalja, hogy az élet bizony messze esik a habos tortától. A Sötét árnyak című nyitányt végigbőgtem. Ehhez bővebb kommentár nem szükséges. Eszter nem kímélte a lányt, szinte már az elején darabokra törte a lelkét. Nagymamája halála után kicsit idegösszeroppan, amely állapotot alkohollal próbálja kúrálni, nem túl eredményesen. 
Az idillhez” csatlakozik bátyja, Alex is, aki illuminált állapotban lévő húgát azonnal magához költözteti. Ettől nem érzi topon magát Claire, az aktuális barátnő. Miután már minden összezavarodott, a két lány megmártózik a Stjerne-tó vizében, nem strandolási szándékkal... és hipp-hopp... képszakadás. Új dátumot írunk... welcome to the past... 
A történet elvérezik rögtön a kezdeteknél, ugyanis a középkor és a 21. század ütköztetése olyan kommunikációban nyilvánul meg, ami nem hiteles, még akkor sem, ha félig-meddig fantasy könyvről van szó. 
Einarr Sigurdsson
Sonja Sommerland
Egy 2024-ből származó lány bájosan elcseveg egy 924-ből származó viking harcossal, az Einarr Sigurdsson nevezetűvel. Igen, ő lesz a másik főszereplőnk, némi barbár beütéssel. Nem finomkodik Sonjával, egyből lerántja a leplet társadalmukról, és illúziók helyett a karjában ringatja a lányt, miután az besokkol. A vikingek valóban nem a könyörületességükről híresek, ezt demonstrálják is Sonjának, aki ettől nem lesz boldogabb. Még azt is megtudja magáról, hogy Kósza azzal a bizonyos napkereszttel a testén, ami nem engedi letagadni ezt a tényt. (mini spoiler) A belső feszültség fokozódik, ugyanis kiderül, áldozati bárány szerepét szánják a hasonló időutazóknak a középkorban. Az öngyilkosok a haláluk előtti pillanatban átkerülnek ebbe a másik világba, ami számukra lehet akár a pokollal is egyenlő. 
A cselekmény kicsit leül, miután megismerkedünk a Kószákkal, a miértekkel és az új világgal, ami ebben az esetben a régebbi. Előtérbe kerülnek azok a szentimentális elemek, melyek a főszereplők egymás közötti viszonyaira fókuszálnak. Ha türelmesek vagyunk, akkor tapasztalhatjuk, hogy egy idő után ismét felberreg a motor, és beindul a gépezet, majd annyi információ zúdul ránk, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. Amolyan hullámvasút, nehezebben és könnyebben emészthető részekkel. 
A zenekar többi tagja, Leif, James és Alex is jegyet vált a múltba. Elvégre úgy szép az élet, ha zajlik.
Ha már szóba kerültek a Kószák... az első igazán őszinte és eredeti figura az Laetitia, akit rögtön meg is szerettem. (Köszi Eszter!) :) A mellékszereplőkben valahogy mindig több az élet és kevesebb a szenvedély, mint a főhősökben, ezért könnyebben megközelíthetőek. Az empátia esetükben gyorsabban működésbe lép. 
Laetitia
A sokat tapasztalt modell lány is kapott hideget-meleget a sorstól, persze nem egyenlő arányban. Együttérzésünk az övé. Remélem, majd előtérbe kerül a későbbiekben. Voltak még szimpi egyedek a regényben, mint például Asa, Einarr húga, de őt szőrösen baromi nehéz volt magam elé képzelnem. (A 21. század átka...)  :) Hja, néha kifog rajtam a fantasy... A vizualizáció ebben az esetben veszélyes :) Na jó nem szőrszálhasogatok tovább. A fogkefe kezdetlegesebb formája már létezett. Ez is valami. 
Einarr sajnos még nem tartozik kedvenceim közé. Ez nem Eszter hibája, hanem a középkoré, ami olyanná tette, amilyen. Kissé hímsoviniszta világ tárul elénk, ahol a nőknek nem sok szavuk van. Naná, hogy bedühödtem egy-két résznél, amelyek megbirizgálták az igazságérzetemet.

Alex Sommerland
De nem is ez bántott igazán, hanem a naivság, melybe Sonja visszasüllyed. Az elején még vagánynak tűnő csajszi önmaga árnyékává változik, és szintén a nebáncsvirág-kategóriát kezdi súrolni. Kár érte. Remélem, képes lesz majd megbirkózni belső és külső démonaival. Én drukkolok neki! Az, hogy szerelme őrző-védő angyallá növi ki magát mellette, szintén nem használ jellemfejlődésének. Oké, aggódjon érte meg minden, na de levegőhöz azért hadd jusson a lány. A regénynek a sok ömlengés sem tesz jót, ezt minimalizálni kéne, és akcióval tömni be a réseket, vagy olyan párbeszédekkel, melyek eljutnak valahonnan valahová, és nem csak a szenvedély érzékeltetése a céljuk. Nem azzal van bajom, hogy szereti egymást Sonja és Einarr, hanem azzal, hogy állandóan ezen rugóznak verbálisan. 
A karakterek nagyon hasonlítanak Eszter korábbi könyveiben fellelhető szereplőihez. Érdekesebb lenne, ha új karakterek születnének, új jellemekkel. 
Nem szeretném azt sugallni, hogy a Frigg rokkája rossz, élvezhetetlen olvasmány; még előbukkanó hibái ellenére is, az igényesen megírt regények közé sorolnám. Olyan apróságba azért még hadd kössek bele, hogy Marcus néhol Magnussá kereszteltetik. Ami pedig megbocsáthatatlan, hogy Einarr egy barna lóra pattan fel, pej, fekete vagy sárga helyett. Nem létezik barna ló!!! Emiatt muszáj volt levonnom egy teljes csillagot, nem tehetek róla. A további fél csillag mínusz pedig a pontatlanságoknak, és a túlzott fellengzősségnek szól. Az összkép még így sem lesz rossz. A folytatásra természetesen kíváncsi vagyok, mert ebben az esetben is a legizgalmasabb résznél ereszkedett le a függöny, ami nem ér... 


5 / 3,5

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...