2014. december 18., csütörtök

MIÉRT?

Mért tetted ezt barátom? 
Oly nagyra tartottalak!
Agyam fel nem foghatja, 
szenvedek e súly alatt.

Mikor rám néztél egykoron,
szemedben kigyúlt a fény,
s most pillantásodra, 
megfagy bennem a remény. 

Mégis, mikor bizakodón,
rád vetem szemem sugarát,
csak szürke árny néz vissza,
egy megtört pillantáson át. 

Hová tűnt a mosolygós, 
és kedves tekinteted?
Mivel szívem robaját
újra felélesztheted?

Jókedved, boldogságod, 
tudom, elveszett ma már. 
A sűrű köd ellepett,
befedett a homály. 

A Nap fénye nem ragyog már.
Fakóbbak a csillagok.
A Hold sem ontja ezüst színét. 
Nem lehetünk boldogok. 


6 megjegyzés:

  1. Ezt a versed én ihlettem talán?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miből gondolod ezt? Nem, még gimiben az egyik barátom, aki öngyilkos akart lenni. De hosszú történet. Már régi költemény.

      Törlés
  2. Úgy érzed, hogy rólunk szól? Tesó, ennek a versnek semmi köze hozzád semmilyen formában. ;) A Kárpátaljáról szólót is megjelentessem? No az szól rólunk ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A nyárral kapcsolatosan gondoltam, hogy csalódtál bennem. Ezért írtam azt, amit. De örülök, ha nem. :) Viszont elszomorító, hogy milyen alkalomból született.
      Azt jelentetsz meg a blogodon, amit szeretnél. :) Az új kinézet nagyon tetszik. :)

      Törlés
    2. Jajj, hogy juthat ilyen egyáltalán az eszedbe! Tudod, milyen fontos vagy nekem. Ahhoz valami... nem is tudom, minek kell történnie, hogy én csalódjak benned. ;) Remélem te is így érzel ;) Oké, akkor felpakolom ;)

      Törlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...