2014. december 18., csütörtök

MIÉRT?

Mért tetted ezt barátom? 
Oly nagyra tartottalak!
Agyam fel nem foghatja, 
szenvedek e súly alatt.

Mikor rám néztél egykoron,
szemedben kigyúlt a fény,
s most pillantásodra, 
megfagy bennem a remény. 

Mégis, mikor bizakodón,
rád vetem szemem sugarát,
csak szürke árny néz vissza,
egy megtört pillantáson át. 

Hová tűnt a mosolygós, 
és kedves tekinteted?
Mivel szívem robaját
újra felélesztheted?

Jókedved, boldogságod, 
tudom, elveszett ma már. 
A sűrű köd ellepett,
befedett a homály. 

A Nap fénye nem ragyog már.
Fakóbbak a csillagok.
A Hold sem ontja ezüst színét. 
Nem lehetünk boldogok. 


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...