2014. október 11., szombat

A. O. ESTHER: KRISTÁLYFÉNY


Az angyalok megérkeznek a törpék birodalmába a varázsporért, de a szívük is megszakad attól, amit ott találnak.
Az anyját sirató Frídr, aki bűbájjal hatalmába kerítette Joshuát, bosszúért remeg. Elijah szemére rémálmokat küld, melyekben Sophiel más férfiaknál keresi a gyönyört. Alig várja, hogy a féltékenységtől őrjöngő Elijah megölje szerelmét, majd a varázsital bódulatából felébredve maga is belehaljon a bánatba.
A még mindig Arielről ábrándozó Machiel az Azraeltől ellopott néhány kristálykoponyával Birca szigetére menekülne, ám foglyul ejti a kegyetlenségéről híres norvég király, Harald.
A kristálykoponyák pusztító erejét tudva Muriel, az Ásványok Angyala alászáll, hogy hatástalanítsa azokat, de halálos veszedelembe kerül. A démoni megszállás alól megszabadult Gabriel siet a segítségére, és nocsak, mintha gyengéd vonzalom ébredezne köztük.
Persze, a békésebb időkre vágyakozó Sahranfer és Azura sem tétlenkednek, és bár békejobbot nyújtanak Elijahnak, ki tudja, a kristálykoponyák nem kísértik-e meg őket is újra.
Azraelék eközben a déróriások kíséretében elindulnak, hogy végső csapást mérjenek az angyalokra és a vikingekre. Soha nem látott háború veszi kezdetét, és Elijah csapata tudja, nincs esélyük ekkora túlerő ellen.
De vajon a sors miként munkálkodik? Felülkerekednek Frídr ármányán a szerelmesek? Valóban végleg Pokolra szállt Arshamon? Megbékélnek a hajdanán egymást testvérként szerető angyalok? Na és Machiel mihez kezd egy halandó király szerelmes rajongásával?
Kedves Olvasóm! Megdöbbentő válaszok és még több izgalmas kérdés vár legújabb kötetemben, a Kristályfényben.


Végre megint itt! Tudom, tudom, iszonyú nagy a lemaradásom, a virtuális por vastagon lerakódott a blogomra, már ki sem látszik belőle szegény. Lesz ez még így se! ... Mindig ezt mondom...
Akkor ismét Glóriák... kezdem is gyorsan, mielőtt áramszünet vagy hasonló technikai bizé megakadályozhatna feladatom teljesítésében. (már volt rá példa)
Nem is olyan... réges régen, az Összetört Glóriák legújabb kötetének, a Kristályfénynek is boldog tulajdonosa lettem, KÖSZÖNÖM Eszter !!!!!
Íme a dedikált Kristályfény, a legaranyosabb angyallánytól
A sok rizsa után a tárgyra térek... szóval, Anita Blaket szabira küldtem, és újra az angyalok társaságába szegődtem, már hiányoztak. Jó volt viszontlátni /olvasni őket ismét. A kis csapat azonban bővült, a tagfelvételt a borító is hivatott előre jelezni, ugyanis azon épp Muriel látható, az Ásványok Angyala, aki rögtön belekerül a dolgok sűrűjébe. Tudjátok, ha már homár... Őt is nagyon csípem, mert nem egy kényes bige, hanem igyekszik állni a sarat, és a körülmények is olyanok, hogy – ha tetszik neki, ha nem – hamar megtanulja, milyen is az emberi lét. És nem a rózsaszín ködös, hepi verzióval indít. Machiel főszereplővé válásának örültem a legjobban, a kis angyallány teszi igazán színessé és fordulatossá az eseményeket. Nekem ő a kedvencem, ezt nyíltan vállalom.
Machiel
A sötétebb sötét oldal, mármint Azraelék is toboroztak, Samad és Tarim, a pokoli szökevények mellé, még a jötünök is csatlakoztak, a jégagyú Mímir vezetésével.
Mizarielt korábban kedveltem, mint rokonszenves gonoszt (van ilyen, na) de most már kicsit kezd elszaladni vele a ló. Csak a vak gyűlölet vezérli, amit Elijah elvesztése táplál,  hogy a Sötét Angyal Sophielt választotta. Az meg csak olaj a tűzre, hogy Gabriel (azaz az angyalbőrbe bújt Arshamon) is csak szivatja. Van szíve, csak mindig rossz kezekbe kerül. Mizariel kezdi elveszteni a józan ítélőképességét, kicsusszan lába alól a talaj, és el is vágódik... totál defektet kap az agya.
Azrael
A főni rosszfiú, Azrael is beelegel a ribi viselkedésétől, és meg is mondja neki az aztát, meg hogy jujjujjj lesz, de Mizi nem az a fajta, aki ad mások véleményére. (spoiler) Improvizatíve elintézi Svartalfheim lakóit, cakkumpakk. Azraelnél ekkor gurul el a gyógyszer. A csaj rosszabb, mint a terminátor, de szerintem jó adag köze lehet ehhez, hogy a kristálykoponyák elködösítik az agyát. Egyedül Arshamon szállhatna ringbe vele a „világ legőrültebb pszichopatája” címért. Mizarielnek még drukkolok, hogy legyen kevésbé borúlátó, mert rosszkedvének általában mások isszák meg a levét, de Arshamon egy pillanatig sem volt rokonszenves. Húzna már vissza a pokolba, ne a Földön kénkövezze a levegőt.

Mizariel és az őrület
Az Olaf-bőrbe bújt Sahranfer, és Azura disszidált az őrültek klubjából, és átállt Elijahék oldalára, bár nem minden hátsó szándék nélkül. Új és veszélymentesebb életet álmodtak maguknak. Hát nem tudom, hogy ebben a táborban mennyire adatik ez meg nekik. (spoiler) Néhány szívességet tettek a bizalmatlanság csökkentésének érdekében, mondjuk Gabrielt megszabadították társ-szellemétől, akiből komolyan kezdett már elege lenni. Olyan jólesett az Igazság Angyalát végre önmagaként látni! Bár edződött a kényszer-lélektárs bizniszben, és jobb harcos is vált belőle. Igaz, Muriel?

Sophiel és Elijah (pár)kapcsolata továbbra sem zökkenőmentes. Lassan a „se veled, se nélküled” fázisnál tartanak. Most Frídr színezi az amúgy sem unalmas hétköznapjaikat, „úgy jó az élet, ha zajlik” alapon. A boszi Elijah-ékat hibáztatja anyja, Astrid haláláért. Ezért muszáj bosszút állni, mint jó gonoszhoz illik. A Sötét Angyal kicsit tényleg elsötétül, arról rémálmodik, hogy Sophiel fűvel-fával féle bioszexet űz. Ez a kép annyira agyába ég, hogy még ébren is számon kéri szegény angyallányon az álombéli bujálkodást, melyet bizony kék, zöld és lila foltok jeleznek. Az önkéntes mentőakció közben, – mert angyal körben mégsem dívik az asszonyverés – Ramodiel, Bardo és Uriel is kap néhány jobbost-balost. Aztán rászakad Elijah-ra a bűnbánat, majd minden kezdődik elölről. Ez gáz. Sajnos továbbra sem ők a kedvenc párosom. Elijah egyre többet bántja szegény Sophielt, csodálkozom, hogy az angyallány még kitart mellette. Oké, magasabb erők munkálnak emögött, de akkor is... hiába kér folyton bocsit Elijah, Sophiel kezd nem bízni benne, és félni tőle. Ezen egy cseppet sem csodálkozom. Bardo (még mindig tiszta Thor) és a humorérzékét is megőrizte. Ariel pedig lecsúszott Machielről. 

Harald

Machiel és Harald















A kis angyallánynak többre volt szüksége a prózai szerelemnél. Ezt meg is nyerte magának, méghozzá úgy, hogy nem is számított rá. A norvég Harald király, aki nem mellesleg a „Véreskardú” jelzőt is birtokolja, sokáig kergette erdőn, mezőn át, mint a mesében. De Machiel csak nem akart horogra akadni, mígnem ki nem szúrt saját magával, mikor egy olyan paripára pattant, aki nagyon jól ismerte az utat hazafelé. (a norvégokhoz). Kedvenc részeim mind velük kapcsolatosak. Harald és Machiel párbeszédein sokat nevettem, imádnivaló a kis angyal naiv őszintesége. Amúgy a külcsín ellenére Machielt kemény fából faragták, és elég önfejűre sikeredett. Miután megunta az Azrael várában való raboskodást, szépen megpattant onnan, de nem üres kézzel, hanem 5 kristálykoponyát is lenyúlt az ellentől, hiába kérte Ariel, hogy ne tegye. (ezek a nők, igaz?) Muriel dettó ugyanilyen, csak ő Gabriel idegeit borzolgatja. De legalább a kardvívásban penge. A szájkarate azonban Machielnek megy jobban.


Muriel az Ásványok Angyala
A párok is szépen kezdenek körvonalazódni. Machiel nem aprózta el a dolgokat, rögtön királynő lett belőle Harald oldalán. Gabriel csak finoman csapja a szelet Murielnek, aki még mindig emészti az emberek világát. Nem érti, hogy miért harcolnak folyton egymással területekért és színes kövekért. A kincsek felérnek sok ezer emberélettel?
Machiel és Harald nászéjszaka előtt, után és közben
A könyvben szintén kedvemre való volt, hogy a csajszik kezdik levetkőzni prűdségüket. A pasikkal és Mizeriellel eddig sem volt gond. Főleg Machiel húzott bele, aki nem sokat gondolkozik azon, hogy megtapasztalja-e az elméletben nem olyan izgi testi örömöket. Ariel mellett csak álmodozni tudott, Harald viszont megtanította élni és érezni. (jó, megvívódta a szokásost, és csak azután rohant fejjel a falnak, de esetében épp jól jött ki a lépés). Nevezzük nevén a dolgokat... irtó jólesett neki a szex a jóképű norvéggal, és pironkodás nélkül vállalja. Nem hiába ő a legőszintébb szereplő az egész Kristályfényben, no meg Harald. Hádenem? Sophiel is kinyílhatna kissé, mondjuk ő már szélesebb skáláját megtapasztalhatta Elijah mellett az ágytornának, főleg mikor az intimebb pillanatokban tört a Sötét Angyalra a „Sophiel szajha”-vízió. Szegény! Murielben is van fantázia. Gabriel, ne szúrd el! A leírások árnyaltak, és sok helyet hagynak a képzeletnek. Nem is kell olyan anatómiai pontossággal beleásni a részletekbe, mint ahogy az Anita Blake kezd alakulni. (ami a szívemen, az a számon)


Jötünök - déróriások
(majdnem) minden rossz okozói: a kristálykoponyák
Hogy a jóknak annyira azért mégse legyen jó, közeleg az ellenség. A déróriások mellett a sahranokat is előhúzzák a kalapból, és (spoiler) Refill is átszellemül Arshamonná, mert a pokoli ürgétől nehéz megszabadulni. Remélem azért sikerül egyszer.
 
Összességében mindennel elégedett vagyok, a borító ismét nagyon szép, kedvelem a keményfedeles kiadásokat. Igényes a külalak, mely a tartalommal teljesen összhangban van. Azt sajnálom csak, hogy olyan hirtelen lett vége. Nagyon olvastatja magát a történet, még el sem kezdtem szinte, és jött a vég... Iszonyúan várom a folytatást!!!!! Eszter, nagyon jó amit csinálsz, ne hagyd abba! Az Összetört Glóriák sori olyan, mint a drog, könnyű rászokni, és függőséget okoz.


Jön, jön, jön má' nemsokára!!!! Csak győzzem kivárni! Tényleg Haraldnak is kijárt egy címlapfotó ;)


5 / 5 (elfogulatlanul)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...