2014. május 18., vasárnap

WELCOME TO LONDON - ELSŐ FELVONÁS


Jöjjön az első felvonás... Az utazás és az érkezés meg némi tapasztalat. A fenti képen az idillikus Londont csodálhatjátok, amilyennek én is képzeltem. De úgy általában semmi sem olyan, mint amilyennek elképzeljük... sajnos. Nem illene rögtön nyávogással indítani, de hát ígéretemhez híven őszinte beszámolót terveztem. ;) Hát lássuk csak. Ám inkább az indulással kezdenék.
2014.05.15-én barátságos időjárás fogadott, tombolt a szél, szakadt az eső, ezzel is előrevetítve a lelkiállapotomat, mert még mindig nem voltam meggyőzve arról, vajon jól döntöttem-e, hogy bevállaltam ezt a nagy utazást. Elviekben nem nagy, de totál más kultúrkör, tele lehetőséggel és buktatókkal. Még mindig optimista vagyok, ezt enélkül nem is lehetne kibírni. De nem csapongok össze-vissza.
Anyu és öcsém kifuvaroztak a reptérre, és nagyon furi volt, hogy most egyedül kell felszállnom a gépre, ami elvisz UK-ba. Írország csak lazítás volt, ez viszont kemény meló lesz. Viszont én még most sem tudok elvonatkoztatni a Smaragdsziget szépségétől... és ez a baj... mert a kontraszt óriási. Nem szaladok előre.
Az idő ciklonosan pocsék volt, azt hittem törlik a járatomat (vagy csak titkon reménykedtem benne?) Na jó, ilyen hamar csak nem futamodok meg. ;) A bajok már a B5-ös terminálnál kezdődtek azzal, hogy lefagyott a Nokiám. Ez is csak velem történhet, mert még nem voltam elég ideges. Nem más, mint a fapados telóm mentett meg, akire már komoly tisztelettel tekintek és szoros kebelbarátok lettünk. Írtam anyunak sms-t, ő pedig elküldte a Nokesz pin kódját, mert a másikat, a már megszokottat akartam használni, de ugye azóta sim lett cserélve benne. Anyu volt a második megmentőm. Újra működött a szuper telcsi. Képezhetem is vele a gyönyörű időjárást.
Végül is a gép majdnem pontosan indult (cirka 20 perces késéssel). A szél nem enyhült, és az eső is kitartott. A pulzusom az egekben. Tulképp én egyedül a repülést vártam az egészből, a többi tartozék csak a szükséges rossz ;)
A felszállás zökkenőmentes volt, ugyanúgy élveztem, mint Írország esetében, csak végig bennem volt az a kesernyés érzés, hogy valami lezárult, és most egy új dolog kezdődik, és ez az utazás nem kimondottan az élményszerzésről fog szólni. Inkább tapasztalatgyűjtésről, és a munkáról. Amint a felhők fölé értünk, ismét elragadott a nosztalgikus hangulat. Gyermeki lelkesedéssel tapadtam az ablaküvegre, és bámultam az elém táruló látványt. Egyszerűen fantasztikus.
Az üvegre kenődött esőcseppek szépen megfagytak, és zúzmara lett belőlük. ;) A tenger  a tenger  a tenger... állandóan ez dobolt a fülemben. Az óceán képe erősen beleégett a retinámba Írországban. De ez nem Írország :( És hamarosan egyre inkább tudatosodott bennem, most nem turistaként ülök a gépen. Affene... meg is halt minden illúzió, és könnyek kezdték marni a szemem. Berezeltem ismét. Már mindjárt leszállunk. A felszállás pillanatakor mintha őszintébb lett volna a mosolyom. Pedig ez a táj is gyönyörű... igaz? De amint ráléptem Anglia földjére, teljesen vigasztalhatatlan lettem. Több okból kifolyólag.  Ugyanis... a fapados, immár kebelbarát telómon olyan simán bekapcsolt a roaming, mint annak a rendje. De a Nokia immár szokásához híven, ismét bemondta az unalmast. Most mi a frászt csináljak? Hogy fognak elérni engem a reptéren? Azé' elég nagy ez a Luton, és nincsenek olyan különös ismertetőjegyeim sem, mint mondjuk Conchitának, pechemre, tök átlagos fazon vagyok. Szuper! Ám nem is én lennék, ha ez nem velem történik. Szerencsére  már az Ukrajnában is bevált módszer alapján – koboztam telcsit egy magyar sráctól, akit szerintem az őrzővédő angyalaim rendeltek oda (köszönöm!!!!!) és sikerült felvenni a kontaktot azzal a csákóval, aki kijött elém a reptérre. Nagy nehezen egymásra találtunk. Kiderült, hogy Attila már vagy 45 perce próbált elérni. Engem nem könnyű ám! ;) Olyan 30 perc kocsikázás után felvettük a szobatársam, a sofőröm nemet váltott, és immár Erikaként fuvarozott el minket az ideiglenes szállásunkra. ;) Azért ideiglenes, mert nem itt fogok éldegélni (Hála Istennek....plíííz) hanem egy barátságosabb környéken. Csak az a ház még elintézés alatt áll, mármint a papírügyek csúsznak. Sokan jöttek ki hirtelen, és több házat kell bérelnie a közvetítő cégnek És mi egy tök újba fogunk menni.
Most a külvárosban írogatok éppen (Burns Road 17 NW10) ami egy cseppet sem használ amúgy is agyongyötört lelkivilágomnak. Nemár... London ilyen is tud lenni? Hát ja... Ez a rész kicsi, zsúfolt, tele szeméttel. A szállás amúgy nem rossz, tutin felszerelt, a lakók barátságosak (valamennyire), de a környék... wááááá... megmutatták amúgy, hol fogunk lakni keddtől, az sokkal jobb. Tűrni kell. Már este 23 körül volt, mire ideértünk. Senkit sem tudtam értesíteni ittlétemről a telóm tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt. A fapadosról írtam üzit nyugtatólag. Ez kicsit ironikus, én nyugtatgatok másokat, mikor rólam abban a pillanatban sok mindent lehetett állítani, fogalmak széles skáláját felvonultatni, de a nyugodt jelző nem szerepelt köztük. Megírtuk a bérleti szerződést. Leszámoltuk a pénzt és... és magamra maradtam háborgó lelkivilágommal. Hogy még dühítőbb legyen a szituáció, az otthon vásárolt csatlakozón egy bütyök túl széles volt, így csiszolás nélkül nem tudtam csatlakoztatni. Még neten sem tudtam életjelet sugározni, kicsi világomnak jelenteni, hogy élek... de cseppet sem virulok. Bedőletem hát és álomba sírtam magam. Néha jólesik. ;) Másnap sem volt jobb hangulatom, de megismerkedtünk pár lakótárssal, akik szintén magyarok és bevezettek minket a londoni élet rejtelmeibe. Voltunk Tesco-ban... hát, inkább no comment. A kaja árak tűrhetőek, van ami sokkal olcsóbb itt, mint otthon. A péntek az ismerkedés és beszélgetés jegyében telt. Kaptunk angol sim-et ami miért is működött volna... az már túl szép, nem? Ezt bíza le kellett cserélni. A mostani már jó ;) El is értek minket a közvetítők.
Szombaton már nem akartam punnyadni, felráztam a szobatársam, hogy menjünk már várost nézni. Még nincs bérletünk, gyalog let's go... 16 km-t le is nyomtunk, tessék tapsolni ;) Én bírtam  volna tovább is, de a szobatársamnak vissza kellett érnie 19-re, mert nem volt jó a wifi-je és szkájpon át valahogy meghekkelték. No mindegy. Elsétáltunk a Kensington Parkba, meg a Hyde Parkba, a London Bridge-et Anita már nem bírta volna, én viszont még vibráltam az energiától. Szép is bír lenni London, ha épp nem a külvárost nézzük. Arról viszont meggyőztem magam, hogy csak nagyon minimális időt szeretnék ebben a városban tölteni, utána vidékre szökök. ;)
Az angol közlekedés borzalmas! A kresz mintha nem lenne kőbe vésve, a lámpaszíneket csak megszokásból használják? A kocsik ugyanúgy áthajtanak, ha nekünk zöld, a gyalogosok meg rohannak az autók elé, holott nekik piros a lámpa. Hmmmmm.
A pláza-életbe is betekintést nyertünk. Bár mi csak a mosdót kerestük, de magával szippantott a tömeg. Volt itt egy bevásárlókomplexum, amiben a Westend köbö 5x elfért volna, pedig az se kicsi. Nem igazán kedvelem a pláza kultúrát, és ez sem győzött meg az ellenkezőjéről. A tömeg meg... nem is tudom, mit hittem. Mit keresek én itt? Tudom, tudom, nem kell ide ez a "feladós" szöveg... csak pozitívan. Ám ahogy hömpölygött felém a tömeg, minél többet megismertem Londonból, egyre jobban kezdett hiányozni Írhon és Hángöri. Nem, nem adom fel, csak a pillanatnyi ijedtség beszél belőlem. Óriási a kontraszt. Viszont ha nem tartok ki, elszáll az esélyem, hogy elmehetek egy tengerparti városba. Ahogy sokan mások előttem.
Ez is a Kensington

Kensington Garden
Akkor nézzünk kicsit vidámabb sztorikat. Ugyebár említettem fentebb, hogy eljutottunk a Kensington Parkba (sajna egy szem királynővel, hercegnővel meg herceggel sem találkoztam). De kukk, készült rólam kevésbé letargikus pikcsör is. Persze rajtam van az összes kabala cuccom (a moly kitűzők is) biztosra mentem. Ez a két park valóban gyönyörű, hatalmas és viszonylag tiszta. Bár nem mindenki talált bele itt sem a kukába. Ez szomorú.
Drukkoljatok plííííz! Már nem csak azért, hogy sikerüljön belelendülni, hanem, hogy elhúzhassak tenger iránt... :D Jaaa, Viktoria királynővel is le lettem fényképezve :D

Ez mán' a Hyde Park
A Kensington után következett a Hyde Park... bakker, ez aztán tényleg bazinagy. Itt voltam már gimis koromban, de nem nagyon rögzült akkor minden részlet, csak nagyvonalakban ;) Még mindig tenger hiányom van :( De majd azt is lecsekkolom. Láttam celeb mókusokat, akik kérették magukat a parkban, élvezték a népszerűséget. 
Próbáltam kicsit turistaként viselkedni, amíg még lehet. Azért rengeteg szép hely van Londonban is, viszont tuti, hogy nem tudnék itt élni. Csak ameddig feltétlenül szükséges ;)  
Séta közben láttuk a BBC épületét is, a gyárnegyedet, amin olyan sok néznivaló nem volt. Szomorú látvány, csak úgy süt belőle a spleen, ami arra telepszik aki elmegy mellette. Oh, mi messze lakunk tőle. ;) Zöld terület is akadt, csak jól eldugták őket szem elől. Jó és rossz egyaránt van itt bőven. Jajj, csak amiatt izgulok, hogy minden simán menjen az interjún. Épp most hívtak, hogy kedden megyünk az állásinterjúra, és szerdán már kezdjük is a melót. Nem félek én a munkától, csak jöjjön már. Az legalább lefoglal, és nem érek rá hülyeségekkel foglalkozni. Meg gondolkodni, ami ebben az esetben ártalmas is lehet az egészségre. ;)  Oké, nem kezdek depizni itt nektek... mint az Unicum, csak pozitívan ;)  Csak azért ennyire rossz, mert minden nagyon új...
Ez lett volna az első felvonás. Remélem nem csaptam össze túlságosan. Most volt időm kicsit írni, ha dolgozni fogok, a zombi állapotomban lehet nehezen mászom el a klaviatúráig. Sajnos lovardát nem láttam egy szemet sem, bezzeg Írországban... jajj, már megint itt tartok, jobb lesz, ha gyorsan befejezem. ;)  Olvasni nem tudom, mikor lesz időm, pedig vár rám egy rakat molyos kihívás. Ajaj...
No most megyek és meglátogatom azt a pennys boltot, ami nálunk talán az eurósnak felel meg, itt minden tök olcsó.
Bye bye... idebiggyesztek pár pikcsört, ami gondolom tetszeni fog. Holnap talán összejön a London Bridge a Temzével, bár a szobatársam meg van fázva meg ilyesmi. Én nemesül állom a sarat ;) A tengerre picikét még várnom kell, pedig az a fő szempont, hogy közel legyek hozzá. Előző életemben bizti sellő voltam ;)

Hyde Park



Visszajövök!!!!! :D

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...