2013. július 26., péntek

VAVYAN FABLE: KÖNNYŰ ÁLOM


FÜLSZÖVEG:
A VIS MAJOR és KYRA ELEISON című regényekből megismert zsarupáros tovább járja a Fertő Citynek becézett megapolisz utcáit. 
MI VAN, hogyha Fertő Cityben már-már a bűn számít rendnek? 
MI VAN, hogyha Fertő City rendjének némelyik őre ennek folytán meg is tébolyodik? 
MI VAN, ami mégis erősebb és maradandóbb érték a fölvásárolható majdnem mindennél, a bármilyen eszehagyott és szívekövült Fertő Cityben is? 
MI VAN, amit VAVYAN FABLE ne tudna végül is jóra fordító módon ábrázolni – hamis illúzióktól mentesen, ám okos szívvel, görcsoldó humorral, lenyűgöző eseményzuhataggal és szemérmesen meg-megsimogató lírával? 
MI VAN itt, most és egyáltalán, szűkebb-tágabb (vagy: még szűkebb?) világunkban?! Meg-megálló eszünket segít átlendíteni a holtpontokon, amikor olyan Álmodó és Álomfejtő meséli el nekünk, miről is szól valójában egy többé vagy kevésbé KÖNNYŰ ÁLOM, mint amelyen VAVYAN FABLE!
 
„Keblem exkedvese aludt. 
Nem haldoklott, nem is lábadozott. Nem keltett beteges benyomást. 
Egyszerűen fogta magát, és aludt. 
Könnyű álma lehetett, kisimult vonásainak tanúbizonysága szerint. 
Arról, hogy van mit kialudnia, az ugyanezen arcot tarkító foltok árulkodtak, ezeket jórészt jeges tömlők borították, jelezvén, hogy az agyba-főbe öldökölt Vis Major a gyógyszemélyzet kedvence. 
Takarója alá kíváncsiskodván felfedeztem, hogy más helyeken is jegelésben is részesül, egy intimebb zsinór viszont azt sugalmazta: ápolói sem bíznak meg benne teljesen. A szamuráj aludt, és kettesben voltunk, ha nem is a megszokott édesben, és mert nem látta senki, megérintettem homlokát, lefedtem a tenyeremmel, és most is belesajdult a szívem, hogy kézfejem mellett alul-felül is kimaradt még egy-egy szeletnyi ama jelentékeny magasságú homlokból, mert mindig kedveltem, hogy értelmesnek látszik a pasas, akit szeretek.”

Hogyan is kezdjem írandómat. Mindig az első pár karakter a legnehezebb, aztán már csak úgy füstöl a klaviatúra. 
Ismét egy Vis Major darab került kezeim közé, amit legalább akkora lelkesedéssel olvasok, mint a Halkirálynő szériát. Mert Kyra és a szamuráj nagyon mélyre beette / itta magát a szívembe, egészen Denisáék mellé. Pedig nem hittem volna, hogy megüti a halacska mércéjét, pedig igen! Csak elfogult voltam a másik sorival szemben. Még most is az vagyok,oké, elismerem. Nem is fogok tudni kiszeretni Fabléból, Kyráékból és a Nagyszerűekből. Nélkülük, állítom, szegényebb lenne a sárteke. Tényleg köszi, Meseanyó!


Most valami konkrétat is kéne írnom a szóban forgó könyvről. Nos, ugyanazt kapjuk, amit az előző részekben. Sok apró bűnszál, és néhány nagyobb, mely végig ível a történeten. Ez a Fertő City csak nem akar fertőtlenedni...kedvenc zsarupárosunk nem uncsitik, zsupsz bele mindig a szószba. Jöttünk, láttunk, győztünk! Néha kicsit döcögősen jutnak el a gém óverhez, gyűlik a tetkó, a sebkollekció. Minden a régi. Kyra parazsaruvá avanzsál, de ettől parázik is rendesen. 

Új főnököt kapnak, egy igazi Rambolinát, Venessa Pralin-t, aki kikuglizza HáKá-t a helyéről, mondhatni teljesen jogosan. De miért is nem hág az öröm a tetőfokára? A főni erőteljesen csapja a szelet Vis Majornak, ettől Kyra nem tűnik túl boldognak. Félreértős helyzetek kavalkádja vágódik elénk, amiktől sározódik az igaz és fordítva. Vis Major és Kyra némi szülői szereppel is felruházódik, mikor Taria a hugica nyakába sózza két porontyát, Richie-t és Bogartot, akiknél elkényeztetettebb kölyköket nem igen lelni. Viszont egy kis lelki fröccs és tanbeszéd után egész formálhatókká válnak a kamaszok. Ráadásként kapunk pár jó receptet a vegetáriánus étrendből. Egyszerűen nem bírtam letenni ezt a könyvet. Amúgy vonaton olvastam a végszót, mert útban voltam nyaralásügyileg. Jazz karaktere is megnyerő volt számomra, a kis betörő zseni. Én csak azt sajnálom néha, hogy Kyrának le kell passzolnia az ügyeket a szimatoknak, mert ő csak pórzsaru. Pedig szerintem kitűnő nyomozó lenne belőle, olyan mint Denisa. Vis Major is jól mutatna a Nagyszerűek csapatában.

Nagyon örülök, hogy megvan az összes rész, különben az elvonási tünetek igen erősen jelentkeznének. Még hogyan fokozzam? Egyszerűen nem adhatok öt csillagnál rosszabbat. Én nem érzékelek minőségi romlást a sorozatban a részek között. Oké, a hosszú, semmitmondó Taria monológok néha idegesítettek, de szerencsére Fable kompenzál pár csattogós párbeszéddel. Azt hiszem ennyi! Olvassátok, élvezzétek!

5 / 5

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...