2013. július 10., szerda

J. R. WARD: ÉJSÖTÉT SZERETŐ



Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa… Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy…
Kettejük szerelméről, erotikus szenvedélyéről szól a Fekete Tőr Testvériség sorozat lebilincselő első könyve, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.


Sokan ajánlották már nekem a Fekete Tőr Testvériség maraton soriját, míg végül rá is feküdtem a témára. Mondjuk rengeteg minden segített ebben a döntésben, mert későbbre volt betervezve az olvasás. Először is, megkaptam az Éjsötét szeretőt ajándékkönyvként az Ulpiustól (Köszi @Tyna) következő lépcsőként, véletlenül bent hagytam a munkahelyemen a Vis Majort. Ki is tört a frász, de hát nagyon olvasni akartam valamit, J.R. Ward könyve pedig ott szemezett velem, a polcomról.kacsintgatott felém. Hiányzott a Fable sztori, de hát az olvasás is. Nem mintha több búkom nem lenne, csak hát belső ecpeckimehetsz-el ezt sorsoltam ki. Mire másnap visszakerült birtokomba a túlórázó könyvecske, az Éjsötét szerető kétszázadik oldalán jártam, és gondoltam, akkor már végig is zongorázom. Nem tartott sokáig.
J. R. Ward neve a közelmúltig sajnos semmit nem mondott nekem. Aztán egyszer csak belebotlottam írásaiba a vámpíros sztorik kapcsán. Tulképp a Cat és Bones kivégzése után újra ezekre a vizekre akartam evezni. Aztán rájöttem, jó sok különbség van vámpír és vámpír között. 

Néhány barátom esküszik rá, hogy a széria jobb, mint a Cat és Bones, de én ezt az állítást  nem tudom támogatni. Nem azért, mert elfogult lennék vagy ilyesmi (na jó, talán icikét) hanem más miatt gondolom úgy, hogy a két sorozat között, még ha vámpírok fókuszálnak is az oldalakon, lényeges különbség van, mind tartalom, mind stílus tekintetében. Beth és Wrath erománcos története, az alantasok és a vámpírok küzdelme megfogott, számomra még egyediség volt, az újdonság erejével hatva. Az E/3-as elbeszélőmód kissé zavart, mert már annyira hozzá szoktam az E/1-hez.
Igazából hiányoltam a párbeszédek pattogósságát, az egymással való cívódást, a humort. Sok helyen monotonnak és semmitmondónak éreztem az előadásmódot, a szereplők közti kommunikációt. A Cat és Bones ezért is beelőz, ott Hoppán Eszter / Jeaniene Frost gondoskodott az érdekfeszítésről. Itt meg csak meséltek. Egyszerűen, tupír nélkül.
Sokkal jobban el tudtam képzelni és át tudtam élni Cicuska és Crispin szerelmét, mert az elő volt készítve, végigrobogott egy fázison, aztán szépen kialakult. Itt meg csak megtörtént. Nyersen, elvakultan, vágyba fúltan. Beth olyan semmilyen, és Wrath-ról sem állítanám, hogy olyan mélyen belőtte magát a szívembe. A Vak Király. Érdekes, eddig gyengén látó vámpírral még nem meetingeltem. Mondjuk történetről történetre változnak. Itt öregszenek, csak lassabban, tudnak teleportálni de napérzékenyek. Kivéve Beth-t, ő félvér. Még akár rokonlelkek is lehetnének Cat-el, de nincsenek azonos súlycsoportban.

Cat klasszisokkal eredetibb csaj. Bones és Wrath megítélésében is az előbbi felé billen a mérleg. Oké, nem lenne muszáj összehasonlítgatni, de hát folyton ezzel a sorival állították párhuzamba az FTT-t. Na meg az Alkonyattal, de azt a borulatot csak filmen szemrevételeztem egy rész erejéig, a könyvformára eleddig nem volt kapacitás. Szóval csak a Cat és Bones-al tudom egybevetni, ami bizony lenyomja keményen. Sajnos róla még nem értekeztem.
Ez a Mr. X, a főkretén, ha nem vesszük, hogy halhatatlan, tökéletesen beleillik Denisáék és Kyráék aberrált szubhumán gyűjteményébe. (Halkirálynő, Vis Major sori) Totál alantas, le vele! Bár ez a kívánságunk csak sokára teljesül, van egy olyan sanda gyanúm. Az első epizódot túlélte, mert csak agyveretet kapott szívszúrás helyett. Keblence azonban csúnyább véget ér.
A Testvériség többi tagja is felvonul előttünk, de mindegyikük külön könyvben fog főszereplelni. Ezt a sztorit most Wrath és Beth nyerte meg magának.
Szerettem volna szeretni, de valahogy nem sikerült. Fentebb említettem, miért is. Ám nem adom fel, hisz már a második rész is a polcomon álldogál, alig várva, hogy elolvassák. Sajna még ácsingóznia kell aprót, mert A Vis Major sori most minden egyéb másnál előnyt élvez. Aztán jöhet Rhage és Mary Luce kettőse.  


5 / 3,5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...