2013. május 14., kedd

KAREN CHANCE: ÁTÖLEL AZ ÉJSZAKA

Fülszöveg:

Cassandra Palmer nemrég a világ első számú látnokává vált, ám ettől nem lett felhőtlenül boldog az élete. Mindaddig, míg Cassie-t és egy vámpír nagymestert – az őrjítően jóképű Mirceát – mágikus kapocs köti egymáshoz, a lány nem ura saját életének.
A varázslatot, mely összeköti őket, csupán egy ősi varázskönyvben, a Codex Merliniben pergamenre vetett igézettel lehet feloldani. A Codex hollétéről azonban manapság senki nem tud semmit, így Cassie-nek ott kell kutatnia utána, ahol még fellelhető volt – a múltban.
A fiatal lány hamar rájön, hogy a Codexet nem véletlenül rejtették el ilyen gondosan. A legendák szerint a könyv olyan varázsigéket is tartalmaz, amelyek az egész világot veszélybe sodorhatják. Ha sikerül felkutatni, az talán megoldást jelenthet Cassie és Mircea helyzetére, de romlást hozhat az egész emberiségnek…

Na, végre végre végre, ezen a részen is túl vagyok, befejeztem Cassandra Palmer harmadik történetét is. Nem azért örülök neki ennyire, mert olyan rossz volt, hanem épp ellenkezőleg, még a munkában is ezt olvastam volna szívesen. 
Sokban nem különbözik az előző két könyvtől az Átölel az éjszaka sem. A pergős történet ugyan néha lelassul, de aztán, – ahogyan Billy Joe elég gyakran – feltöltekezik energiával, és újult erővel robban. Új mozzanatként a Codex Merlini felkutatása-project szakad Cassie nyakába, méghozzá a sötét tündék királya megbízásából. (mondjuk ez inkább alku volt) Cassandra még Lara Croft-ként is debütál a sztori elején, mint sírrabló ;) 

A geis-es szál is végigvonulgat a történeten, és elég sok bonyodalmat okoz, nem csak Cassie, hanem Mircea, és közvetve Pritkin mágus számára is. Egy dzsinn is felbukkan, Saleh (illetve a korpusza) aki hasznos információkkal látja el Cassie-t a kódexre vonatkozóan. Csúnya véget ért egy csúnya démon által.
Aztán jöttek a fordulatok, például "Pritkin mágus hirtelen színeváltozása".  Persze minden szépen a helyére került.
Üdvözöljük körünkben Rosiert, John Pritkin egyik rokonát, akire nem épp büszke, és a pokolba kívánja, a szó legszorosabb értelmében.
Cassie már maga is kezdi elhinni, hogy Pythia, olyan dolgokat produkál, amire önmaga szerint képtelen, de azért mégis megcsinálja. Már az ugrások is jobban mennek neki, szóval kimondottan fejlődőképes. Szerencsére fanyar humora is a régi. 
Mircea is többet szerepel mint korábban, nincs túl jó bőrben a geis miatt, de azért nagyon próbálkozik, ám mivel teljesen kivan testileg-lelkileg-idegileg, bedobozolják egy mágikus bizébe. Olyan volt a graiáknak is, míg Cassandra rá nem szabadította őket a világra, teljesen véletlenül.

Már nem is tudom, kinek drukkoljak, ki a jobb arc, és még az sem világos, hogy Cassie szíve melyik pasihoz húz inkább. Ezt azért is bonyolult eldönteni, mert ugyanúgy tombolni kezdenek a hormonjai Pritkin és Mircea közelében is, de még Tomast sem kéne leírni. Micsoda mázlista csaj! És nem lehet mindent a geis-re fogni. ;)
Nekem szimpatikusabb az a vad, és mégis érzéki erő, amit Pritkin mágus képvisel, azért persze Mircea mellett sem mennék el szótlanul. 
Az időutazásos részeknél kicsit itt-ott elvesztettem a fonalat, de aztán újra előkerült. Ezzel a Ley-vonalas utazással is most találkoztam először, ahogy Cassie is. Mindkettőnk számára az újdonság erejével hatott. Mircea és Pritkin egyaránt bevezették Cassie-t a rejtelmeibe. Ahogy a csajszi otthagyja Pritkint Ádám-kosztümben és próbál valahogy Leyvonalazni, nagyon tetszett. Vizualizáltam is. Szegény fickót kicsit sajnáltam, mert végülis a bizalom apró szikrája volt az, hogy nekivetkőzött a hidegben, Cassie és átlátszó ruhája előtt. Ám tudtam, no problem, keményebb helyzetekből is kivágta már magát. 
A könyv vége szintén nem volt rossz, csattanók is akadtak, csak nem olyan nagy intenzitásúak, amitől lepotyog az állunk. A felesleges időhúzás meg szintén nem kedvezett a zárlatnak, de még így is több, mint egy erős négyes. Ötös alá.



Kedvenc idézeteim: 

"– Hé! – kiáltott valaki, és felnézve a fiatalabbik szellemet pillantottam meg. – Ha nem tűnt volna fel, meg akarnak ölni téged.
– Ó, engem állandóan meg akarnak ölni – közöltem ingerülten.
– Az egyetlen módja annak, hogy ma este meghalj, ha én öllek meg – tájékoztatott a kilátásokról Pritkin.
– Nekem is volt ilyen kapcsolatom – mondta együtt érzően a szellem.
– Mi nem vagyunk együtt – morogtam.
– Elvakult, őrült… Micsoda? – akadt meg a szidalmazásomban Pritkin, amire egyébként sem figyeltem oda."

"A mágusok határozottan kifejezték nemtetszésüket, és mindent elkövettek, hogy magam járjak utána a nagy kérdésnek: vajon mi vár ránk a halál után? Mivel én nem voltam rá annyira kíváncsi, igyekeztem elillanni a szemük elől. Úgy tűnt, egyelőre nem túl nagy sikerrel."

 Jó olvasást mindenkinek!!!!


5 / 4,5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...