2013. május 17., péntek

JEANIENE FROST: AZ ELSŐ VÉRCSEPP

Fülszöveg:

Éjszaka a halandók nem érezhetik magukat biztonságban. Denise MacGregor jól tudja ezt, hiszen a legjobb barátnője a félvámpír Cat Crawfield, és a nő már többet vesztett, mint amit egy átlagember elviselni képes. A családja múltját titkok övezik, és egy démon már prédának jelölte ki Denise-t. Ám a túlélése most egy halhatatlantól függ, aki viszont csak arra vágyik, hogy megízlelje a nőt.
Ez a halhatatlan pedig nem más, mint Bones barátja, Spádé, az erős, titokzatos vámpír, aki évszázadok óta bolyong a földön, és most védelmeznie kell a veszélyben lévő csábos halandót még azon az áron is, ha ezzel meg kell tagadnia önnön mivoltát. Bármennyire vágyik is Denise-re, Spádé tudja, le kell győznie sóvárgását, hogy együtt szállhassanak szembe a lidércnyomással.
Máskülönben, amint lehull az első vércsepp, mindketten elvesztek…

A nagy sikerű Cat és Bones vámpírvadász sorozat egy újabb vérfagyasztó epizódja.


Eléggé vegyesek az érzéseim Jeaniene Frost mellékszálon futó könyvével kapcsolatban... no de félre a hivatalos szöveggel ;) Hosszú volt az út, de végre a blogomon is elérkeztem egyik kedvenc témámhoz.
Tény és való, hogy a szórakoztató irodalom egyik legklasszabb párosa, minden kétséget kizáróan Cat és Bones!!!! Egyszerűen nem tudok betelni ezekkel a könyvekkel. Most mégis az egyik melléksztorival indítom a sorozat élménybeszámoló részét azért, mert ez a legfrissebb olvasmányom.

Az első vércseppet majdnem félretettem, mert annyira semmilyen volt az elején. Denise MacGregor karakterét megfosztották korábbi jellemétől, csak az üres váz maradt, és a nyavajgás meg a néha rátörő pánikrohamok. Oké, meg lehet érteni őt, hisz a szerelmét, azaz férjét Randy-t elég brutálisan gyilkolták meg a „természetfelettiek” ha nem is a szeme láttára, de azért többet látott, mint kellett volna. Ezért mindent megtett, hogy elzárkózzon a vámpírok világától, és begubózott.
Viszont szegény még szenvedni sem szenvedhet nyugodtan, mert jön egy alakváltó démon, Raum, aki elkezdi gyilkolászni a rokonságát bosszúból. Nathaniel kell neki, egy lélektolvaj, aki szegről végről Denise rokona. A démon a csajszit megpecsételi egy jellel, és kénszagú esszenciáját is beleplántálja, ezáltal paranormalizálja kicsit. Ösztönzésként azért megfenyegeti olykor szülei halálával, hogy iparkodjon előkeríteni bosszúja fő tárgyát.



Mivel Cat és Bones házon kívül van, Denise egyedül Spádét éri el, aki eléggé vonakodva bár, de rábólint a segítségkérésre. Igazi úriember, meg hát Denise is tetszik neki régóta.
Közös erővel vetik bele magukat a kutatásba, és hogy teljes legyen a színskála, hamarosan bekapcsolódik Ian is, és két régi kedvencünk, Cat és Bones is visszatér Újzélandról. Crispin aprót dühös Spádé magánakciója miatt, mert kezdetben félreértelmezi a helyzetet, de aztán rájön, Spádé és Denise valóban szeretik egymást.
A lány vámpíriszonya időközben némileg mérséklődik, hiszen egy egész csapat vérszívó segíti őt démoni küldetésében. (meg hát már legjobb barátnője, Cat is vámpirzálódott) Közben belülről mardossa magát, mivel nem szeretne átváltozni, Spádéba viszont nagyon belezúgott. És az érzés kölcsönös. Gondolom ezzel akkora poént nem lőttem le. Számítani lehetett erre a fordulatra.
Apróbb nagyobb veszekedések, félreértések és egyebek után Denise kompromisszumot köt önmagával, ha iszik Spádé véréből, sokáig fog élni, de nem változik át. Ez oké, tetszik a srácnak is. Ám a démon kicsit keresztülhúzza a számításait. Úgymond megoldja helyette a halhatatlanság problémáját, ám a lány nem épp így tervezte.
Denise a démoni kontakt után kezd furán viselkedni. Nem akarom telespoilerezni a beszámolómat, csak röviden, tömören. ;) A vére vámpírdrogként is elmegy, ő pedig  néha érdekesen alakulgat ha felhúzza magát. Szóval nagyot fordult vele a világ. És szerintem minden az előnyére vált.



Most már abszolúte nem zárkóznék el egy esetleges folytatástól, amiben a Denise - Spádé páros akciózik immár férj és feleségként. De csak úgy, hogy Cat és Bones is asszisztál nekik, hisz nélkülük valóban elég üres a történet. Ian pofátlanságát is bírom, főleg a „visszavágó” tetszett nagyon, jót nevettem rajta. Jöhet természetesen Vlad és Mencheres is, akiket szintén a szívembe zártam, Dave-el, Cooperrel és Juan-al együtt. Tate-t és Don-t ki nem állhatom. No de róluk majd a megfelelő könyveknél írogatok, amiben szerepelnek is. Jó lenne minél hamarabb. ;)  

Az első vércseppet azért is éreztem kicsit „idegennek”, mert már annyira hozzászoktam Hoppán Eszter fordításához és az E/1-es előadásmódhoz. Mostanában, a Csontváros után ez volt talán az egyetlen az olvasmányaim között,  ami ebben az elbeszélésformában, tehát E/3-ban íródott. A fordítóval sincs semmi problem, Győri Dávid korrekt munkát végzett, csak hát Cat „Cica” lett az alapértelmezett „Cicuska” helyett. Nehezen tudtam átváltani erre a stílusra, de aztán csak sikerült. Olyan jó szófordulatokkal nem találkoztam mint korábban, de poén azért csurrant-cseppent. Viszont akkor sem az igazi.
Illene már írnom a többi Cat és Bones könyvről is, hisz már az összeset „kivégeztem”, mármint a Sírig hű szerelmed-ig bezárólag, és már szépen díszítik a könyvespolcomat ;) – köszi Ulpius!!! ;)

Az értékelésem két csillagról indult, de úgy a négyesnél meg is állt. Érdemes elolvasni ezt a történetet is, mindenképpen ajánlom, de sajnos messze ne számítsatok akkora színvonalra, mint a Fél úton a sírhoz, Karó és sírhant, Síri csendben és a Sírig hű szerelmed esetében. 


5 / 4


Cat and Bones books:






LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...